Öltözni mindenki tud, vetkőzni kevesen. Egyesek azt gondolják, hogy vicces, feltűnő, trendinek vélt darabok viselése kárpótolni tudja, a fitnesz teremben rendszeresen karbantartott test nyújtotta öltözködési lehetőségeket, hiszen egy arányos, megfelelő izomzattal ellátott, alacsony testzsírindexű felsőtest sokkal imponálóbb mindenki számára, mint egy oversize-ba bújtatott több százezer forintba kerülő kisgömböc.

A buszt nem lehet siettetni, ezt elárulhatom. Az ember felszáll és tűr.

A meleg nap le fog menni. Eljön az éjszaka, és ha túl szeretnék élni, fontos, hogy ilyenkor se fázzanak, ne fagyjanak meg, legyen biztonság - a legtöbb ember mégis úgy viselkedik ilyenkor is, mintha a nap folyamatosan sütne.

Amint lót-fut a sürgő nép itt,
Szeretnék oda szólni nékik:
Minek siettek olyan nyakra-főre?
Úgyis kiértek ám a - temetőbe!

Mindig csodáltam az esőcseppeket. Csodálom, hogy mindig lefelé esnek, megbotlanak saját lábukban, elfelejtenek ejtőernyőt venni, és csak úgy leugranak az égből a bizonytalan cél felé. Ez olyan, mint amikor az ember kiüríti a zsebeit a földre, és nem igazán érdekli, hova esnek a tárgyak, mintha nem érdekelné, hogy az esőcseppek szétloccsannak, ha földet érnek, hogy ami a padlóra esik, széthullik, hogy az emberek átkozzák a napot, amikor a cseppek kopogni mernek az ajtóikon. Esőcsepp vagyok.

Hagyjátok el, ami felesleges, becsüljétek meg a kényelmeset, és fel fogjátok fedezni a puritanizmus eleganciáját!

Mindig is izgalmasnak tartottam egy új hét kezdetét. Egy újabb lehetőség, hogy mindent újrakezdj az előtted lévő hét új nappal - mint egy mini Újév.

A sör folyékony kenyér, a kenyér meg akkor kemény, morzsáló sör?

Már a vízről észre lehetett venni, hogy adni fog-e halat, vagy sem. Igazi horgászok megérzik az ilyesmit. Már messziről látni, ahogy közeledünk a vízhez, hogy hazudik-e az a víz, vagy igazat mond. Sokszor hazudik a víz, de a tapasztalt, nagy pecásokat nem tudja átverni.

Az angyal a részletekben lakik.

Csörren a cserfák csupasz ága,
Kegyetlen a hideg!
Csikorgó tél van, s zordon éjjel,
S a világ didereg;
Gyémántmezőket lát az ember,
Amerre elhalad;
A hókristályok ezre csillog,
Ropog a láb alatt.

A "normális" csak dajkamese; mítosz, amit az emberek azért mesélnek egymásnak, hogy jobban érezzék magukat, amikor elsöprő erejű bizonyítékokkal szembesülnek arra nézve, hogy a legtöbb dolog, ami történik a világon, egyáltalán nem "normális".

Lehet, hogy előítélettel viseltetsz a sötétség iránt, de emlékezz csak rá, hogy ott élnek a csillagok meg a hold, és a mosómedvék, a baglyok, a szentjánosbogarak, a gombák, a macskák és bűbájok, és rengeteg egyéb jó és szükséges dolog. A tolvajlás is persze, az összeesküvések, lopakodás, titkok és az erős vágy, amelynek csapásától elájul az ember. De garantálom, hogy a fényes oldalad sem tökéletes, csinos kép. A sötét nélkül nem tudnál álmodni. Nem tudnál pihenni. Még csak találkozni sem tudnál a kedveseddel egy holdfényes erkélyen. És mit érne a világ anélkül?

Időnként tudatosan lépek ki abból a látvány- és zajszennyezésből, ami nap mint nap, óráról órára ér bennünket a civilizációban. Terhelt világban élünk, szinte alig akad tiszta pillanat, amikor önmagunk lehetünk.

Az ember nem gondolkodhat, nem szerethet, nem alhat jól, ha nem evett jól.