A Mikulásnak teljesen igaza van, hogy évente csak egyszer megy az emberek közé.

Rokona Mikulás a Jézusnak, hogy mind a kettő a gyerekeknek keresi a kedvét?

Ó, Mikulás, jó öreg, hullt színekből
és hangokból míg összeáll csodád,
hol vagyunk már a hajszolt holnapokban!
Fáradt jelenből hajlunk múltba át.

Égi úton fúj szél,
hulldogál a hó.
Nem bánja azt, útrakél Mikulás apó.

A Mikulás gyorsan eljő,
feje felett nagy hófelhő.
Rénszarvasok húzzák szánját,
hó csipkézi a bundáját.

Itt van már a Télapó,
Tele van a zsákja,
Mosolyog az arca
Örömünket látva.

Suttog a fenyves, zöld erdő,
Télapó is már eljő.
Csendül a fürge száncsengő,
Véget ér az esztendő.

A Mikulás azért olyan vidám, mert tudja, hol laknak a rossz kislányok.