A kincs, mit rejt a szív s az elme,
ennyi - szeress, hogy megbocsátni tudj.
Ha a világ tökéletes volna, nem lenne szükség bocsánatkérésre. De mivel ez egy tökéletlen világ, tudnunk kell bocsánatot kérni.
A házastársi viták sokszor abban gyökereznek, hogy nincs hajlandóság a bocsánatkérésre.
Az igazi megbocsátás és megbékélés kétoldalú egyezség a bocsánatkérés keretében.
A sajnálat a bocsánatkérés érzelmi hátterét jelzi. Azt mutatjuk ki a megbántott félnek, hogy mennyire gyötör minket a bűntudat, a szégyenérzet és a fájdalom, amiért megsértettük őt.
A sajnálat összefüggésben van azzal, amit tettünk vagy elmulasztottunk, és azzal, ahogyan az a sértett félre hatott. A másik ember fájdalmat él át, és arra vágyik, hogy részesei legyünk bánatának. Bizonyítékul fel kell mutatni valamit, hogy értjük, mit okoztunk a viselkedésünkkel.
Az őszinte bocsánatkérés mellőzi a kifogásokat. Jobb, ha nem követi "de".
A megbocsátás ereje abban áll, hogy a kapcsolat új életre kel. Amikor úgy döntünk, hogy nem bocsátunk meg, a kapcsolatra kimondjuk a halálos ítéletet. Ha nem jön létre a megbocsátás, akkor a kapcsolat elhal. A megbocsátás segítségével a kapcsolatok újra élettelivé, sőt gazdagabbá válhatnak.
Ha a bocsánatkérés életstílussá válna, akkor a kapcsolatok egészségesek maradnának. Az emberek megkapnák a vágyott elfogadást, bátorítást és támogatást.
A bocsánatkérés nem számít, ha magyarázatra szorul.
Elfelejteni semmit sem tudok, megbocsátani azonban mindent.
A megbocsátás megtöri az oksági láncolatot, mert aki - szeretetből - "megbocsát" nekünk, az magára vállalja annak a következményeit, amit mi tettünk. A megbocsátás tehát egyúttal mindig áldozatvállalás is.
Nem az a baj, ha időnként hajba kapnak a házastársak. Az a nagy baj, ha efölött nem képesek napirendre térni. Nem az rontja el az együttélést, aki néha felcsattan, odamond, hanem az, aki nem hajlandó megbocsátani, aki durcáskodik, felemlegeti sérelmeit, mindig újrakezdi.
Aki megbocsát, sosem emlegeti fel a múltat a másiknak. Amikor megbocsátasz, olyan lesz, mintha meg sem történt volna. Az igazi megbocsátás teljes és mindenre kiterjedő.
A jó barát nem lovagol a sérelmein, nem nyalogatja sértődötten lelki sebeit, nem álmodozik bosszúról, hanem szégyelli magát azért, hogy összekaptak, hogy ő maga nem volt eléggé fegyelmezett, bölcs, belátó. Nem azt mérlegeli, ki volt a hibás, ki kezdte, kinek kell elkezdeni a kibékülést, hanem maga keresi a közeledést, szívesen kér bocsánatot is, vagy mond engesztelő szót, tesz békülékeny gesztust, iparkodik egészen felengedni, minden rosszat elfelejteni.