A városi falakon vagy a budikban megjelenő graffitik gyakran sokkal jobban kifejezik egy nép gondolatait, mint sok elmélyült cikk a jelentős napilapokban.
Egy olyan társadalomban, ahol szakértőkre, elemzőkre és a közösségi média különféle formáira hagyatkozunk, s ezek alakítják a szemléletünket, megmondják, mit érezzünk és gondoljunk, az önelégültség és az apátia ikervírusa könnyen behatol a pszichénkbe. Elzsibbaszt bennünket.
A vérbeli kereskedő képes félelmet gerjeszteni az emberekben. Teremtsd meg a bizonytalanság légkörét; mondd nekik, hogy rossz a szájszaguk vagy zsíros csimbókokban lóg a hajuk. De a közrettegésbiznisz mellett a rágógumi és a hajbalzsam bakfitty. Ez elől nem lehet elfutni.
Különös, hogy mindegy, hány darabot játszottam el, sokat közülük több mint háromszázszor, azt sem tudják, hogy az ember este egyáltalán fellép a színházban. Viszont ha elmegyek a tévébe, és megeszek két szöcskét, erről beszél a fél ország.
Szoktam ámulni a tehetségkutató műsorokon, hogy bármerre kapcsolok, minden csatornán keresnek egy táncdalénekest. Csak azt nem tudom, ha egyszer végre megtalálják, minek keresik tovább őket. Mire megtanulnám az egyiknek a nevét, egy másik csatornán már győzött a következő.
A fényképész, a művész feladatai közé tartozik, hogy hozzájáruljon a kultúra újjászületéséhez, kritikai szellemet vigyen bele, szokatlan stílust, új felfogást közvetítsen, amit a hülyék mindig "botrányosnak" tartanak.
Az internet nagyrészt mások véleményéről szól, ez pedig nem szabad, hogy befolyásoljon téged. Hogyha folyamatosan az visszhangzik a fejedben, amit mások mondtak rólad, az frusztráltsághoz vezet.