A politika és a szórakoztatás elválaszthatatlanul összefonódott, bár az előbbi célja mindig is a figyelem elterelése, az utóbbié pedig valós élet-halál kérdés volt.

A realitás immár maga is egy valóságshow csupán, a világ pedig, amely körülvesz minket, olyan, mintha mesterséges kómában tartanának bennünket.

Egy műsor soha semmiben senkit nem tud befolyásolni. Bizonyos dolgokat meg tud benne erősíteni. Mondjuk, maga szereti a macskát, és én csinálok egy macskaellenes műsort, ön engem utálni fog. Ha én macskaimádó műsort csinálok, akkor pedig mindazok, akik utálják a macskát, azt fogják mondani, hogy én egy barom vagyok. Nem hiszem, hogy a televízió, az újság, a rádió meg tud embereket változtatni.

Az ember megpróbálja értelmezni a világ dolgait, de ha nincs elegendő tudományos ismerete, akkor téves konklúziókra is juthat. Sokkal jellemzőbb ennél, hogy nem saját kútfőből magyarázzuk a dolgokat, hanem másoktól vesszük át a magyarázatokat. Manapság az interneten terjed a legnagyobb sebességgel a butaság.

Az internetnek nagyjából a 95-99 százaléka szemét: teljesen értéktelen információk, hihetetlen mennyiségben. Nekem vannak kedvenc oldalaim, az egyikről például megtudhatjuk, hogyan vágjuk le gyerekünk haját. Nos: "Ne körömollóval, mert az kicsorbul...".

Se az interjút nem szeretem, se a nyilvános szereplést. A reklámtól valósággal irtózom. Feltűnés nélkül, titokban szeretnék világhírű lenni.

Az emberek ma már talán jobban ismerik az internetet, de nem sokat fejlődtek abban, hogy észrevegyék, ha meg akarják vezetni őket.

Semmit ne higgy el az újságoknak és a hirdetőtábláknak! Ami nyomtatva van, az hazugság.

Ha az ember hagyná, hogy a hírek elvegyék az étvágyát, akkor nagyon hamar éhen halna.

A reklámképek manapság óriási mértékben alakítják kultúránkat, ismereteinket, ízlésünket, stílusunkat, még erkölcseinket is.

A tévé képernyője nem az öregembereké.

A híres sportolók neve nem minden esetben a legjobb ajánlólevél egy-egy árucikk reklámozásához, mert közöttük is akadnak olyan emberek, akik számára a pénz, a haszonszerzés fontosabb mindennél, ami egy híresség esetében elég visszatetsző tulajdonság.

A legtöbb fejlődés fokozatos, ezért nem kerül be a hírekbe, a rossz dolgok viszont általában hirtelen jönnek. Az autóbalesetek bekerülnek a médiába - a gyermekhalandóság csökkenése viszont már nem.

A közelmúlt technikai fejlődése lehetővé teszi belső bizonytalanságaink példátlan ámokfutását. Minél nagyobb szabadságot kapunk az önkifejezésre, annál inkább szabadulni akarunk attól a kötelességünktől, hogy dűlőre kelljen jutnunk valakivel, aki esetleg nem ért egyet velünk, vagy valamiért idegesít. Minél több lehetőségünk van megismerni eltérő véleményeket, annál jobban kiborít, hogy ilyen vélemények egyáltalán létezhetnek. Minél könnyebb és gondtalanabb az életünk, annál inkább úgy érezzük, hogy előjogunk van még jobbat követelni.

A legtöbb ember a legtöbb dologban meglehetősen átlagos. Ha egy valamiben kivételesek vagyunk, akkor is lehetünk sok más dologban átlagosak, vagy talán még az átlagot sem érjük el, mert ilyen az élet. Ha igazán nagy akarsz lenni valamiben, arra irdatlan mennyiségű időt és energiát kell szánnod. Mivel pedig az embernek csak korlátozott mennyiségben áll rendelkezésére az idő és energia, kevesen leszünk igazán kivételesek egynél több dologban, már ha egyáltalán. Nyugodtan kijelenthetjük: statisztikailag nem valószínű, hogy ugyanaz a személy páratlan teljesítményt nyújtson az élet minden területén, vagy akár több területen. A briliáns üzletemberek gyakran elkúrják a magánéletüket. A nagyszerű atléták gyakran sekélyesek, és olyan ostobák, hogy felfelé sikítanak a hullámvasúton. Sok híresség valószínűleg olyan dinnye az élet dolgaiban, mint azok a népek, akik tátott szájjal bámulják őket, és majmolják minden lépésüket. Az emberiség zöme roppant átlagos, de csak a szélsőség kap hírverést.