Az emberi agy úgy van felépítve, hogy egyszerűen nem tudunk elképzelni kettőnél több dimenziós görbült tereket - ilyeneket csak matematikai módszerrel tudunk leírni. És láss csodát, Einsteinnek igaza volt - világegyetemünk valóban görbült, sőt még tágul is. Ez a matematika ereje.

A matek a valóság leírásának univerzális módja, segítségével megfejthetjük, hogyan működik a világ, egy egyetemes nyelv, amely az igazság alapja. Világunkban, melyet egyre inkább a tudomány és technológia vezérel, a matematika egyre inkább a képesség, a haladás és az érték forrásává válik. Így azok, akik tökéletesen beszélik ezt a nyelvet, a haladás élén állnak.

Van valahol egy rejtett világ. A szépség és elegancia eldugott univerzuma, amely ezer szállal kötődik a mindennapi világunkhoz. Ez a matematika világa. És ez legtöbbünknek láthatatlan.

Egy algoritmusnak nem kell célja vagy értelme legyen.

A matematika olyan kérdésekkel is foglalkozik, amelyeknek nem felel meg valami a valóságban. A valóság tehát korlátozottabb, mint a matematika.

Amikor végtelenből végtelent vonunk le, a válasz bármi lehet.

A matematika tanítása akkor jó, ha nem leadják az anyagot, hanem a gyerekkel együtt újra felfedezik. Akkor a gyereknek nem kell tanulni, azt már soha többet nem felejti el.

Nem létezik jó matematikatanár, aki nem jó matematikus. A fordítottjára sok példát ismerek.

A matematikai alkotómunka vesződséges és tele van rejtélyekkel. Gyakran a bizonyítás célja világosan érthető, de az oda vezető út ködbe vész, és a matematikusok úgy botorkálnak át a számításokon, hogy közben minden lépésnél attól rettegnek: teljesen rossz irányba haladnak. És még ott a fenyegetés, hogy nincs is helyes út.

A matematikai tudás nem tévedhetetlen. A tudományokhoz hasonlóan a matematika gyakran hibákból tanulva halad előre, újra meg újra kiigazítva őket.

A matematikában soha nem lehet tudni, minek lesz gyakorlati haszna.

Az elméleti matematikusok önmagáért, a probléma szépségéért vizsgálnak bizonyos dolgokat, azután egyszer csak az ebből születő eredmények forradalmasíthatnak bizonyos alkalmazásokat. A matematikusokat nem szabad egyenként megítélni, mert akkor csak azt látjuk, hogy valami furcsa dologgal bíbelődnek: ha azonban együttesen, egészében vesszük a munkájukat, akkor kiderül, hogy az alapkutatásoknak is előbb-utóbb óriási gyakorlati hasznuk van.

Ma az iskolában nem azt mutatjuk be a diákoknak, hogy miről is szól valójában a matematika, és hogy mire jó, hanem műveleteket és számításokat magoltatunk velük, gyakran mindenféle mélyebb megértés nélkül. Az ő fejükben a matek egy rideg, élettől távoli, unalmas és érdektelen tantárgy lesz. Mint egy művészeti óra a nagy művészek nélkül: megmarad funkcionális mázolásnak. Amikor tehát a diák azt mondja: "utálom a matekot", az annyit tesz, mintha azt mondaná: "utálok kerítést mázolni".

A matematika majdnem ugyanazokat a szellemi erőket állítja sorompóba, mint amelyeket a költészet és a művészet is megkíván.

A matematika folyamatosan ellát minket megoldatlan problémákkal.