Sok ember között egyedül lenni még sokkal rosszabb, mint egyedül egyedül lenni.

a legárvább akinek
még halottai sincsenek
bora ecet könnye torma
gyertyájának is csak korma
álldogálhat egymagában
kezében egy szál virággal

Ha régóta egyedül élsz, magányos vagy és nem jön hozzád senki, feltétlenül nézd meg, hogy nem azért van-e, mert belülről fogod a kilincset!

A magány az soha nem pozitív. A magány azt jelenti, hogy egyedül vagyok minden gondommal, bajommal, nincs társam, nincs egy megértő szív, akihez forduljak, nincs a közelben egy együtt érző lélek. Ebbe az ember sajnos belebetegszik.

Lehet, hogy senki sem sziget, de vannak, akik nagyon is annak látszanak.

Senki sem önálló sziget, csak ha nagyon nagy és mély vízben van.

Ha az ember egyedül van, mindig vár valakit.

Szomorúsággal
igen messzire eljutsz
ha egyedül mész.

Az ember társas lény. Szociális beágyazottság nélkül nem sok esélyünk lenne a túlélésre olyan stresszhelyzetekben, mint amikor megsebesülünk vagy betegek vagyunk. A szociális izoláció nem véletlenül indítja be azonnal az agy riasztási rendszereit, míg a társadalmi elismerésnek nagyon komoly jutalmazó hatása van.

Az a legrosszabb abban, ha valaki igazán egyedül van, hogy eszébe jut, hányszor kívánta, hogy bárcsak hagyná békén mindenki. Aztán amikor megteszik, békén hagynak, kiderül, hogy az illető borzalmas társaság a saját maga számára.

A magány nem éhség, nem nélkülözés, nem betegség: nem halálos. A magány gyökeres kiirtása nem létszükséglet.

Sokan szerethetnek, barátok, barátnők, rokonok, bárki, ha nem oldják a magányomat, ha nem élem át azt a ritka érzést, hogy végre nem vagyok egyedül, nem kell félnem, nem kell várnom, nem kell fáznom, mert itt van velem, még akkor is, ha nem szól hozzám, ha csak mögöttem áll, vagy akár a másik szobában - ha ezt nem érzem, akkor az nem szeretet.

A számítógép olyan, mint egy macska: magányos emberek életét betöltő háziállat.

A magány a gondolkodás, tisztánlátás forrása.

A magánosan élő ember nem teljes ember, mert hiányoznak mellőle a társak, akik éppen olyan szerves részei az életnek, mint saját gondolatai.