Egy emberi lény hogyan képes rá, hogy szemet hunyjon, és elfelejtse a múltat? Nem nyomja a vállát a rettenetes súly? Hogyan tud együtt élni a lelkiismeretfurdalással?

Mindenki hazudozik a lelkiismeret gyötrelmeiről: az ember erős, mindennel meg tud birkózni. A nagy dolgok mindent megbocsáthatóvá tesznek.

A bűn mindig elválaszt, és akadályt emel az emberek közé, amit csak az őszinte bűnbánat és az őszinte megbocsátás mozdíthat el az útból.

Nem az vagyok, aki vagyok, hanem az, akivé nem kellett volna válnom.

Önmagában a lelkiismeretet nem tartom valami nagyra, tiszta lelkiismerettel lehet a legnagyobb aljasságokat elkövetni.

Minél több lesz valakinek a rendíthetetlen igazsága, annál koszosabb lesz a lelkiismerete. Úgy is mondhatjuk, a rendíthetetlen igazság a lélek pocsolyája.

Lehetek egyáltalán egyszerre két ember - egy jó és egy rossz -, vagy muszáj lesz összemosni őket, és a végén egy jó ember leszek, aki a gonosz szüntelen kísértésében él?

Mindenki egyedül él a lelkiismerete szigetén, minden ember számára a saját lelkiismerete szolgál őrszemül.

Mindenki tett olyat, amivel megbántott valaki mást, vagy cselekedett önző módon, amivel másoknak okozott fájdalmat, de ezt nem mindenki látja be. A legrosszabbak azok, akik elismerik, hogy ártottak másoknak, de nem mutatnak megbánást.

A megbánás szó azt jelenti, hogy megváltoztatjuk hozzáállásunkat, gondolkodásunkat. Úgy érzékeltethetnénk legegyszerűbben, hogy mondjuk valaki nyugat felé tart, majd valamilyen oknál fogva hirtelen irányt változtat, és 180 fokot fordulva keletre indul tovább. A bocsánatkérés szemszögéből ez azt fejezi ki, hogy az egyén felismeri, hogy a jelenlegi viselkedése mennyire káros. Fájdalmat érez a másik embernek okozott sérelem miatt, és úgy dönt, hogy változtat a viselkedésén.

Senkinek sem szabad soha olyasmit parancsolni másnak, amit ő maga ne akarna megcsinálni.

Mindenki rákényszerül kisebb-nagyobb megalkuvásokra. Nem fekete-fehér a világ, hanem számtalan színárnyalata van. Mindenki boldogulni akar valahogyan. Sokan gondolják azt, hogy nem nagy baj, ha közlünk ezt-azt a szomszédról, vagy leadjuk a fülest a rendőrségnek, ha ettől jobban jár a családunk. Vagy azzal hitegetik magukat, hogy amit ők csinálnak, annak úgy sincsenek komoly következményei. Csakhogy az apró megalkuvásokból és árulásokból lassanként jó nagyok lesznek, és ettől bizony szét tud rohadni egy ember erkölcsi tartása. Ez ilyen egyszerű. Bármi is az indíték vagy a fenyegető veszély, semmilyen körülmények között nem szabad elárulni a barátainkat.

Attól nem leszünk jók, hogy mások még nálunk is rosszabbak.

A bűntudat jó! A bűntudat segít, hogy ne tévelyedjünk el, mert a viselkedésünkről ad visszajelzést.

Csak az fél aláírni a nevét, aki valami rosszban sántikál. Becsületes ember bátran aláírja.