A gyógyuláshoz nem elég az orvostudomány, hanem lelkileg is mellé kell tenni a mellé tehetőt.
Micsoda mélységeket és magasságokat képes bejárni az emberi lélek!
Nincs félelmetesebb, mint a lélek szurka. Mert a testi bűnök nem érik a lelket, csak kívül kolompoznak, de ami a lélekbe hatol!...
Amit látok, az csak a kéreg. Ami a legfontosabb, az láthatatlan.
Ürítsd ki az elméd, légy alaktalan. Forma nélküli, mint a víz.
Ha konokul próbálkozunk, hogy végre elérjük a belső béke és a szentség érzésének állapotát, hát, nem fog összejönni. Ahhoz, hogy sikerrel járjunk, a figyelmünket valami külső dologra kell összepontosítanunk. Az állapot, amire vágyunk, csupán egyfajta melléktermékeként jöhet létre egy olyan állapotnak, amikor teljes egészében elfeledkeztünk önmagunkról, és az energiáinkat valami magasabb rendűre összpontosítjuk.
Nappal hold kél bennem s ha kinn van
az éj - egy nap süt idebent.
Köznapi, éber tudatunk, amelyet racionális tudatnak is nevezünk, csupán a tudat sajátos állapota. Emellett azonban meg számtalan más lehetséges tudatállapot is létezik, amelyeket hártyaszerűen finom válaszfalak különítenek el egymástól.
Mára egyetlen értelmes, a természettel és az élettel közeli kapcsolatban lévő pszichológus sem kételkedhetik abban, hogy minden, de minden lelki és szellemi folyamat lényegének egy részét tekintve egyben testi jellegű, különösképpen pedig idegélettani folyamat. Egy kis mérgezés, egy kis agysérülés... és hová lesz a "halhatatlan" lélek és a minden testi dolognál magasztosabb szellem? Saját gyakorlatunkban kell megtapasztalnunk az agysérültek szörnyű és megrendítő személyiségváltozásait, hogy megtudjuk, mennyire halandó az emberi lélek, mennyivel halandóbb még a testnél is!
Egykor nekem is volt "énem"; mára azonban puszta tárgy vagyok... teletömöm magam a magány kábítószereivel; a világ ugyanis nem kínált eléggé erőseket ahhoz, hogy megfeledkezzem róla. S ha egyszer kiöltem a bennem szunnyadó prófétát, ugyan mi keresnivalóm lehetne még az emberek között?
Az erős lelkek nem kedvelik, ha gyenge pillanataiknak tanúja akad.
Van egy színház, végtelen és mibennünk lakik,
Világtalan angyalaink játszogatnak itt,
Nyugtalanok, szerepük egy megfojtott ima.
És a dráma mindig mindig csak tragédia.
Senki nem mondhatja ki
a borzongás
mit is jelent.
Így iramlanak örök éjben
kivilágított nappalok
s én állok minden fülke-fényben,
én könyöklök és hallgatok.
A lélekjelenlét azt jelenti, hogy a lelked jelen van. Egyébként nincs jelen. Százfelé figyel, érzelmek, indulatok, félelmek terelik, a tegnapon rágódik, s a holnaptól fél.