Rengeteg érzelem mozgatja az ember szívét, amikor úgy dönt, hogy spirituális útra lép. A cél lehet nemes: mint amilyen a hit, a felebaráti szeretet vagy a jótékonykodás. De lehet egyszerű szeszély is, félelem a magánytól, kíváncsiság és a szerelem vágya. Mindez azonban nem is számít. Az igazi spirituális út erősebb, mint bármelyik ok, amely elindít minket rajta.
Az erény nem más, mint a lélek ereje és elevensége.
A megbékélésnek nem helyszíne, hanem ideje van.
Testünk és lelkünk úgy viszonyul egymáshoz, mint az autó a vezetőjéhez. Sose feledkezzünk meg arról, hogy mi vagyunk az irányítók, nem a kocsi! Ne azonosítsuk magunkat a járművel!
Aki igazán érti az evolúció elméletét, az azt is érti, hogy nincsen lélek.
Valahol a lélek tárházában minden megőrződik, és míg az emlékezés korlátozott lehet, a múlt mindig megtalálja a módját, hogy jelentkezzen.
A mai világ, az okostelefonok, a pénz és az "egyszer élünk" világa már nemigen érti a lélek nyelvét. Elfeledkezett róla az értelmetlen rohanásban, az önzésben, a szüntelen szorongásban, és a mindent eluraló technika rémuralmában.
Mindegyikünknek van egy ikerlelke, más szóval ikerlángja, aki kezdetben velünk együtt teremtetett meg. Isten titeket és az ikerlángotokat ugyanabból a "fehér tűztestből" teremtett meg. Ezt a fehér, tojásdad formát választotta ketté, a két lény szférájává: az egyiket hímnemű polaritásúvá, a másikat nőneművé, de mindkettőt azonosságuknak ugyanazzal az eredeti, spirituális, egyedi mintájával.
A lelki üresség két év múlva is üresség, csak máshogy hat.
Az ember szellemi tevékenységét teljes mértékben az idegsejtjei, gliasejtjei, az őt alkotó és rá ható atomok, ionok és molekulák határozzák meg.
Nagyon finom műszer a lélek, és bizonyos dolgok megbéklyózzák. A bűntudat például, vagy ha magunkba fojtjuk az érzéseinket, titkolózunk: óriási teher a léleknek. Az efféle emberi eredetű súlyok ráakaszkodnak, és elnehezítik.
A lélek abból táplálkozik, aminek örül.
A Lélek és a lélegzet elválaszthatatlanul egy.
Az ember azt hiszi, a tüdeje lélegzik.
Mozog a tüdeje, ki-be pumpálja a levegőt, s ettől lélegzik.
Tévedés.
Az emberben a Lélek lélegzik, s ettől mozog a tüdeje. Abban a pillanatban, amikor a Lélek elhagyja a testet, a tüdő sem mozog többé.
Az, hogy valaki lelkileg rendben legyen, ugyanolyan fontos napi tevékenység, mint a sport.
Vannak barátaink, ismerőseink, kik fogdában igen nagy tökélyre vitték a műfaragást, de hogy a léleknek, a végtelen bölcseségből kiszakadt ezen szikrácskának miért van szüksége magát a test fogházába börtönöztetni, s a hitvány anyaggal érintkezés hogyan szolgálhat neki alkalmul a tökélyesbülésre, midőn e haszontalan nyűg nélkül azt biztosabban eszközölhetné - megfogni lehetetlen.