Egyre jobban felmelegszik a Föld, mintha csak belázasodott volna, és mintha végre egyszer és mindenkorra le akarná prüszkölni magáról azt a sok és egyre csak sokasodó emberi bacilust, aki szúrja, csípi, kizsigereli, összeszemeteli, megmérgezi, berobbantja, savval leönti Őt.
Tudod, mi lesz az elkövetkező háborúk tétje? Nem arany, nem néhány kilométerrel odábbtolt országhatár. Ezeket a háborúkat azért fogják vívni, hogy megszerezzék egyes folyók forrásvidékét. Azon országok fogják kirobbantani, melyek területére máshonnan folynak be a vizek, eleve szennyezetten, megmérgezve. A tiszta forrásokért fogjuk vérünket ontani.
Az ózonréteg elvékonyodása megfoszt attól, hogy élvezhesd a Napot, a fényt. A vizek szennyezése attól, hogy fürödhess, úszhass, ihass. Az AIDS és más vírusok a szerelmet veszik el. S mindez együtt megkérdőjelezi, legyen-e utódod. Ha pedig ezt kell feladnod, akkor az élet folytatását, a halhatatlanság egyetlen lehetséges módját adod fel.
Az ember minden tettre képes, amelybe nem hal bele rögtön. A lassú halál, a kínszenvedés csupán akkor rémíti meg, ha már kezdetét veszi. Sokan ezért nem tartanak attól, hogy az eszeveszett erdőirtás, légszennyezés miatt felmelegszik az éghajlat, megolvadnak a sarki jéghegyek, kiáradnak a vizek és elnyelnek mindent. Nem tartanak attól, hogy elfogy az oxigén, az élelem, az ivóvíz. Mert most még van, ha egyre silányabb is.
Anyáink gondoskodtak róla, hogy nekünk már ne kelljen tisztítószerre költenünk. Ma már azzal együtt jön a víz a csapból.
Otthon, a városban, szélcsendes, felhős napokon, amikor ujjnyi vastag koromréteg tapad a kocsikra, szörnyű látomásaim támadnak arról, hogy rövidesen megfulladunk. Meglehet, a túlélők utódai már védettek lesznek, feltéve, hogy az evolúció nem csak a patkányokat fogadja kegyeibe. Száz-kétszáz év, és az emberi szervezet átáll a tömény mérgek hasznosítására. Vagy elpusztul, s ez a valószínűbb.
Ha valaki nem tekinti tulajdonának a természetet, hanem érzi, hogy annak csupán értelmes része, könnyen el tudja dönteni, hogy mit szabad és mit nem.
Meg kell állítanunk a környezet szennyezését és rombolását. Vegyük csak ezt a helyet: egy utat akarnak építeni egy őskori halomsíros temetőn keresztül, ahová évezredekkel ezelőtt a druidák temették a halottaikat. El tudjátok ezt képzelni? Elpusztítanák a múlt egy darabját, csak hogy az autósok tíz vagy húsz percet megspóroljanak!
A természet nyugodt. Nem kapkod, nem siet. Csak az ember rúgja fel a törvényeket.
Amikor elégetünk egy liter benzint vagy egy hektár esőerdőt, nem pont a jövőt gyilkoljuk meg a jelenért?
A bolygónk mindig erősebb volt, és mindig erősebb is lesz, mint mi. Nem tudjuk elpusztítani. Ha átlépünk egy bizonyos határt, majd ő söpör le minket a felszínéről, és létezik tovább. Miért nem mondják inkább úgy, hogy "ne hagyjuk, hogy a bolygónk elpusztítson minket"?
Hát mert a "bolygónk megmentése" azt az érzetet kelti, hogy hatalmunk van, hogy cselekszünk, hogy nagylelkűek vagyunk. Ellenben a "ne hagyjuk, hogy a bolygónk elpusztítson minket" mondat kétségbeeséshez, tétlenséghez és korlátolt képességeink felismeréséhez vezetne.
Azzal, hogy gondnokként viselkedünk, megfontoljuk hogyan élünk, és milyen igényeket támasztunk a bolygó természetes előfordulásaival szemben, segíthetünk e világot jobbá tenni minden élőlény számára. Ráadásul mi magunk is jobban fogjuk érezni magunkat, kevesebb lesz a bűntudatunk.
A megfeszített Föld bolygó,
ha megtalálná hangját,
és értené az iróniát,
akár azt is mondhatná
arról, ahogy tönkretesszük:
"Bocsásd meg nekik, Atyám,
Nem tudják, mit cselekszenek."
A bolygó immunrendszere az AIDS-szel, az új influenzatörzsekkel és a tuberkulózissal próbál megszabadulni tőlünk.
A legnagyobb igazság, amivel szembe kell néznünk - s ami valószínűleg megfoszt életem hátralévő részében a jókedvre való hajlamtól - az, hogy szerintem az emberek le se szarják, hogy fennmarad-e ez a bolygó, vagy sem. Nekem úgy tűnik, mintha mindenki úgy élne, mint a Névtelen Alkoholisták: egyik napról a másikra. És mintha mindenkinek elég lenne még néhány nap. Nagyon kevés olyan embert ismerek, aki az unokái világáról álmodozik.