A hulladék keletkezése az egyéni fogyasztásunk eredménye. Ha valamit nem veszünk meg, akkor abból soha nem lesz szemét.

A tudomány vívmányai hatalmat adtak a kezünkbe, hogy elpusztíthassuk saját bolygónkat. Most nekünk kell kitalálnunk, hogyan is mentsük meg!

Néha az is felemelő érzést jelent, ha - a változatosság kedvéért - nem döntjük romba a világot.

Az emberi élet visszafordíthatatlan fejlesztéseken nyugszik. Az élettere kiterjesztésével párhuzamosan eddig is sokféle életet áldozott fel. Kiirtotta az erdőket, lecsapolta a tavakat, gátakat épített és kiaknázott minden erőforrást. Megszámlálhatatlanul sok élőlény halt ki azért, mert az ember tönkretette az élőhelyét. Ha feláldozhatja a saját bolygója élővilágát, miért ne tehetné meg a világegyetemmel is?

Földünk a kozmosz azon ritka helyeinek egyike, ahol a gondolat virágozhat. Az ember személyében - aki az evolúció közel hárommilliárd éves folyamatának produktuma - az evolúciós folyamat végül saját tudatára és lehetőségeire ébredt. Akár tetszik neki, akár nem, felelős bolygónk evolúciójának egész további folyamatáért.

Minden élőlény, a rovaroktól kezdve, boldogulni akar, nem szenvedni. Az ember csak egy a végtelen számú többi élőlény között. Ezért kétségtelen, hogy nem lehet fontosabb az ő boldogulása az összes többinél, főleg nem azok kárára.

Mindannyian csak turisták vagyunk ezen a bolygón. Senki nem él itt örökké, legfeljebb egy évszázadot maradhatunk. Így aztán, amíg itt vagyunk, jobb ha megpróbálunk értelmesen, hasznosan élni, jó szándékkal lenni egymás iránt. Akár csak néhány esztendőt, akár egy teljes évszázadot töltünk itt, igen sajnálatos és szomorú dolog lenne, ha arra fordítanánk a rendelkezésünkre álló időt, hogy rontsuk, nehezítsük egymás életét. Hogy súlyosbítsuk azokat a terheket, amelyeket a többi földlakó, emberek és állatok viselnek, hogy tönkretegyük a környezetet. Erre a kis időre legalább viseljük jól magunkat.

Mi, emberek, mazsolák vagyunk még, újoncok a fajok között, még a százlábú is leelőz minket. De ha azt vesszük, milyen sebességgel irtjuk a többi fajt, jobban vigyázhattak volna. Ha van eszük, felfalnak minket, mihelyst lejöttünk a fáról.

Nem vagyunk egészségesek
És nem is leszünk soha
Amíg a lakhelyünk nem lesz puha moha.

Fajunknak újra érzékennyé kell válnia a természet dinamikájára - annak érdekében, hogy meg tudja óvni azt. Nincsenek megfelelő érzékelőink vagy velünk született agyi rendszereink, amelyek figyelmeztetnek bennünket arra a számtalan veszélyre, amit az emberi tevékenység jelent, amely kikezdi bolygónkat, az élőhelyünket. Új érzékenységre kell tehát szert tennünk az eddig ismeretlen veszélyekkel szemben azokon a jelzéseken túl, amelyeket idegrendszerünk képes érzékelni. Meg kell tudnunk, hogy mi a teendőnk - és ebben az ökológiai intelligencia szerepe rendkívül fontossá válik.

A radikális transzparencia azt jelenti, hogy egy adott termék esetében valamennyi fontosabb hatást nyomon követhetjük az előállítástól a szállításig - ide értve az adott terméknél nem csak a szén-dioxid-lábnyomokat és az egyéb környezeti hatásokat, hanem azokat a következményeket is, amelyek az előállító munkásokat érintik. Mindezen információkat a vásárlók rendelkezésére kell bocsátani a termékről való döntés meghozásához.

Az ökológiai intelligencia lehetővé teszi, hogy azt, amit az emberi tevékenység környezeti hatásairól tudunk, képesek legyünk alkalmazni annak érdekében, hogy környezetünkben kevesebb kárt tegyünk, és hogy élőhelyünket - ami a napjainkban a teljes bolygónkat jelenti - tartósan megőrizhessük.

A mocsarakat lecsapolják, az erdőket kitépik. A léleknek azonban mélyebbek a gyökerei, az még ellenáll.

A hulladék létrehozása nem feltétlenül rossz dolog. Az a helytelen, ha nem kezdünk vele semmit.

Az ország, amely tönkreteszi a földjét, önmagát teszi tönkre.