Optimista szerző nem ír előszót a saját műveihez, mert bízik abban, hogy azok önmagukért beszélnek, és meg van győződve arról, hogy mondanivalóját olvasói minden külön magyarázat nélkül is megértik.

Az írott szó becsületét nem a videó és a televízió tette tönkre, hanem az a keserű felismerés, hogy a könyvtárak roskadásig vannak ugyan szép és igaz gondolatokkal és világmegváltó tanokkal - de az életünk mégis ott tart, ahol tart: katasztrofális állapotban.

Vannak könyvek, amelyeket nem a saját akaratunkból írunk, hanem inkább kényszerből születnek: amelyeket meg kell írnunk, mert különben elvesznénk.

Néha még a fikció szerelmeseit is csak az igazság elégíti ki.

Annak, aki nem érti, minden könyv üres.

Ó, Könyv! Egyedül te nem árulsz el, nem támadsz rám, nem bántasz, nem hagysz el engem! Csendes vagy - de nevetsz, kiabálsz, énekelsz; szelíd vagy - de meghökkentesz, évődsz, csábítasz; kicsi vagy - de népek számlálatlan sokasága van tebenned; marék betű vagy csupán, de ha úgy tartja kedved, elszédíted az embert, összezavarod, megpörgeted, ködöt bocsátasz reá, hogy könnyek csordulnak ki a szeméből, elakad a lélegzete, s a lelke úgy csapdos a szélben, mint a lepedő, dagadozik, mint a tenger hulláma, szárnyakkal verdes!

Némelyik könyvben túlságosan sok az igazság. Másokban - túl kevés a hazugság.

Az egész oktatásügyet az egész világon mindenütt, amerre csak jártam, egy nagy tévedés hatja át, egy óriási tévedés. Azt hiszik, hogy a könyv arra való, hogy az ember a tartalmát belepréselje a fejébe. Nézetem szerint a fej gondolkodásra való. A könyv pedig arra, hogy ne kelljen mindent fejben tartani.

A könyv és az irodalom csak a boldog kevesekhez jut el.

Az összes könyv, újság és cédula, minden nyomtatott termék, ami a szünidőkben a gyerekek szeme elé kerül és felkelti figyelmüket, beleférne egy nyakba akasztható ládikóba.

Csak jó könyveket olvass és csak jó társaságba járj, mert a rossz könyvek és a rossz emberek többet ronthatnak, mint a mennyit a jó művek s a tisztességes emberek javíthatnak rajtad.

A legtöbb ember számára az olvasás nem épülés, hanem ópium.

Milyen megdöbbentő olyan műveket olvasni, amelyek az emberiség becsületére válnak, majd azt látni, hogy milyen kevéssé ültetik át a gyakorlatba!

Ha egyszer elolvastál egy könyvet, egy életre összetartoztok.

Az ihlet általában olyankor a legtermékenyebb, ha semmi előzménye nincs.