Szerencse, hogy az ifjúság sohasem ébred rá önnön tudatlanságára, különben nem lenne bátorsága a kitartás habitusára szert tenni. Talán a hús és vér ösztöne az, amely elejét veszi ennek a tudásnak, és lehetővé teszi, hogy a fiú azzá a férfivá váljon, aki megtapasztalja majd léte hiábavalóságát.
Senki nem tud a lovaglás mesterévé válni, ha nincs elég türelme, és nem hajlandó kis lépésenként beletanulni.
Bármilyen nehézségeid vannak is, nem szabad elfelejtened, hogy az életben semmi sincs véglegesen lejátszva, és hogy minden problémára van megoldás.
Tévednek, akik azt hiszik, hogy jólétben és kényelemben élve valamely szellemi magaslatra lehet jutni, mert bizony az ember nem alvás közben, hanem virrasztva és szüntelen tanulással fejlődik.
Siker és kudarc
Váltakozását mi sem tartja féken;
Aki férfi, mindig tevékeny.
Ha kilencszer helyesen cselekszel, lehet, hogy csak fájdalom lesz osztályrészed. Tizedszerre azonban megérted majd, hogy miért tetted. És boldog leszel tőle.
Ilyen az élet: pofára esel, de menni kell tovább, senki se vigasztal.
Pofára kell esni, hogy megtanulj egyedül felállni.
Amíg minden a terv szerint halad, szép és élvezetes hegymászásban van részünk. A kaland igazából akkor kezdődik, amikor váratlanul borul a terv. Elég egy pici, zuhanó kő útját keresztezni, az időjárás sem mindig kedvezhet nekünk, és a terep hirtelen ellenségessé válik. Küzdelmünk egy csapásra élet-halál harccá alakul, és vágyakozva tekintünk le a völgyre, ahol ki lehetne ülni a "kispadra", fel lehetne adni. Lehet, hogy a hegymászás tanít meg arra, hogy nem adhatjuk fel?
A kitartás kulcsa nem kizárólag a verejtékmirigyekben rejlik. Szükséges hozzá a képzelet is. A kitartáshoz egyértelmű céllal kell rendelkeznünk, és képesnek kell lennünk ezt elménkkel kiterjeszteni, azaz olyanra kell gondolnunk, ami nincs a szemünk előtt. A képzelet elhozza számunkra a jövőt, legyen az egy antilop leölése vagy egy versenycsúcs megdöntése.
Azt hinnénk, hogy a csapások az életben összetörik az embert. De nem. Egyre keményebb szívű lesz és következetesebb.
Bár követhetném, követhetnénk mindnyájan elveinket, melyeket erőnknek teljében vallunk, amikor közvetlen veszély nem fenyeget.
A jóságra néha a pokol kellős közepén bukkan rá az ember.
Az is eredmény, ha valamit jól csinálunk, de talán még nagyobb, ha olyasvalamit csinálunk jól, amit egyáltalán sehogy sem szeretnénk.
Én azt hiszem, hogy az ember akkor teljesítette a küldetését, ha mindazokat a képességeket, amelyek benne rejtőznek, felszínre hozza és átadja a többi embernek. Ehhez nem kell semmiféle különleges tehetség. Sokkal inkább szükség van elszántságra és kitartó erőre. Ha az ember a saját egyéniségét hozzáadja az egészhez, ha tesz valamit a köz érdekében, akkor nem élt hiába.