Nem szeretlek már,
megindult a föld és csillag hull az égről,
de nem azért, mert csillaghullás van,
hanem mert lehullott homlokodról is egy
annyi magányos éjjelen szőtt glória:
a szerelmem.
Láttalak a multkor,
Mosolyogva néztél,
Éppen úgy, mint akkor,
Mikor megigéztél.
Vérpiros ajkaid
Mosolyogni kezdtek;
Olyan bájos voltál,
Mint mikor azt sugtad:
"Édesem, szeretlek!"
Szívem zárkájában megvetem halottas ágyad,
lemosdatom rólad arcod. Szemfedőként rád terítem
a megszakíthatatlan messzeséget.
aztán kicsit még úgy létezem, ahogy jó nekem.
Megértem, minden tűz addig ég, amíg van, ami táplálja.
Cukorból vagyok de ne hívj "édesnek"
mert azt azok szokták akik már nem éreznek
sokat csak úgy a szájra jön ez a becéző szó
és mint a narancsos labelló
pár perc múlva lekopik.