Ha arra gondolok, hogy élsz valahol a világon, és néha eszedbe jutok, könnyebb az életem.
Úgy válunk eggyé egymással, mint az esőcseppek az ablakon.
Nem tudtam, mi az igazi boldogság, amíg nem találkoztam veled.
Ó, bárhol is vagy, én gyönyörűségem,
ha fuvalom, hullám válladra csorran
vagy hó-arcod simítja lenge-szépen:
Most azon muszáj elmerengnem:
hogyha te nem szeretnél engem,
kiolthatnám drága szenem,
lehunyhatnám fáradt szemem.
Szeretném, ha meghallgatnál, de nem bírálnál meg,
Szeretném, ha véleményt mondanál,
de nem adnál tanácsot,
Szeretném, ha bíznál bennem, de nem követelnél,
Szeretném, ha segítenél,
de nem akarnál dönteni helyettem.
Átlépünk majd százezer akadályt,
Szerelem ébred, nekem az élet: te vagy,
Átúszunk majd a világ vad folyamán,
A szerelem éltet, nekem az élet: te vagy.
Ne emlékezz rám
holnap, gondolj rám kicsit
ma, ha kérhetem.
Mikor a langy szellőcske vágyat
Csókol szivünkbe szeliden;
Mikor a boldog ibolyácskán
Az első pillangó pihen;
Mikor a felhőhez szokott szem
Először lát derűs eget:
Szerelmi hűséget fogadni
Akkor szeretnék én neked!
Egy szál mimóza... Te is egy szál vagy:
egyetlen, az élethez nekem...
Reáfűződtél a szivemre, nyakamra
s ragyogsz az életemen...
Csodafád vagyok,
ha rádgondolok - virágzom.
Az égen akkor fönn megállt a hold,
csak ennyi volt:
Fejem fejedre lassan ráhajolt.
Emlékszem még júliusra,
emlékszem minden kimondott szóra.
Nehéz volt minden percünk,
de nem bánom, hogy megtettük,
mert rád találtam, már itt vagy velem.
Bújj hozzám, fogjad a kezem,
életem végén is ott leszek veled,
ölelni foglak, s nézem a szemed.
Te vagy bűvöskockám közepe
körötted forog minden porcikám.
Utálom, hogy nem lehet téged utálni.