Te és én, mi ketten egy egészet alkotunk. Készen állok szembenézni bármilyen gonoszsággal e földön, ami megpróbál szétszakítani bennünket.

Ha ma még jobban szeretsz, mint tegnap, akkor alig várom a holnapot.

Az ajkunk úgy passzol egymáshoz, mint a kirakós két darabja.

Az örökkévalóság mit sem jelentene nélküled, hiszen nincsen a világon semmilyen hatalom vagy képesség, melyet fel nem adnék érted.

Örökké tudnálak nézni, és soha nem unnám meg az arcodat.

Rabod lévén, más dolgom mi legyen,
Mint várni vágyad percét, hogy hivatsz?
Életem üres, vesztegethetem,
Célom sincs semmi, míg csak te nem adsz.

S öröm volt, látnom téged ott
Félig nyílt ajtó mellett,
Mikéntha láttam volna az
Egészen megnyilt mennyet.

Semmit sem mondhatnál, amitől jobban vagy kevésbé szeretnélek. A mi szerelmünk mélyebb, semhogy a szavak valaha is elérhessék. Ez lelki szerelem.

Amikor ma éjjel elalszol, ne feledd, hogy egyazon csillagok alatt fekszünk.

Kinyíltam csókjaid alatt
mint harmattól verdesett virág.
És összetörtem csókjaid alatt
mint harmattól verdesett virág.

Fürge kis menyecske
Aranyos kedéllyel,
Szeretlek én téged
Lelkem örömével,
Gyönyörűség nézni
A te fürgeséged,
Gyönyörűbb a szívnek
Nagy jókedvüséged.

Minden pillanat, ami veled múlik, átalakul. Életté. Mert a múló idő helyét múlhatatlan tartalommal töltöd meg, a tűnő pillanatokból maradandó értékeket varázsolsz.

Nem a legszebb, a legértékesebb, legaranyosabb vagy. Hanem az Egyetlen. Akit nem lehet mihez, nem lehet kihez mérni. A legek az összehasonlítás mértékegységei. Több hasonló között. De téged nincs kihez, nincs mihez hasonlítani. Mert nincs hozzád fogható.

Szemed egy pillantásában,
Mely titkon felém röpül,
Egy hangodban, mely futólag
Csengi lelkemet körül,

A legjobb barátom is csak a legjobb barátom. De Te én vagy, én meg Te.