Mindnyájan vágyódunk arra, hogy legyen körülöttünk, mellettünk, sőt igenis fölöttünk olyasvalaki, akiben feltétel nélkül megbízhatunk, akit őszintén tisztelhetünk, akitől tanácsot kérhetünk, akinek meggyónhatunk, akiből erőt meríthetünk.

Ha nem hagyod, hogy bárki közel kerüljön hozzád, nem csak azt akadályozod meg, hogy esetleg megsebezzenek. Azt a fájdalommal terhes boldogságot is eldobod magadtól, ami mindig eltölti az embert, ha teljesen kitárja valakinek a szívét, és lesz, ami lesz, beleveti magát az életbe.

Az embert csakis a társasága alapján lehet megítélni.

Meghívni valakit annyi, mint felelősséget vállalni a jóllétéről mindaddig, míg a fedelünk alatt marad.

Az életben csak a szerelem és a barátság ér valamit. A többi semmiség, hívság, fabatkát se ér.

Aminek legnagyobb súlya van az életedben: az néhány ember, akit ismertél.

A közösség olyan emberek csoportja, akik egyetértenek abban, hogy közösen fognak növekedni.

Nem akarok drága ajándékokat kapni, vagy azt, hogy megvásároljanak. Mindenem megvan, amire vágyom. Azt akarom, hogy valaki mellettem legyen és biztonságban érezzem magam mellette.

Ha párkapcsolatban élsz, ne sértődj meg, ha a párod néha azt mondja: hülye vagy. Gondolkozz el rajta! Hátha jót akar! Ha szeret: biztosan...

KÖZös szavak és bekezdések minden érzelmileg kellően mély kapcsolatban föltalálódnak, szinte észrevétlenül. Ezzel kapcsolatos játékra hívom az olvasót. Állítsuk össze azon személyek listáját, akikkel születésünk óta annyira szoros kapcsolatba kerültünk, hogy megalkotódtak KÖZös mondásaink. Akikkel ezen az alapon értjük egymást, mélyen, igazán. Remélem, hosszú a névsoruk. Most pedig vegyék sorra, kikkel szakadt meg a kapcsolatuk. Őket gyorsan hívják föl, ha másért nem, év végi jókívánság ürügyén. A többit majd intézi az élet.

Ha valakit a szívünkbe fogadunk, az kiszolgáltatottá tesz azzal az emberrel szemben.

Az emberek csak egy bizonyos határig tudnak közeledni egymáshoz, de azután már minden egyes lépéssel messzebbre kerülnek.

A társaság minden korban jó.

Mindannyiunkat ez késztet keresésre. A puszta szükséglet, hogy tartozzunk valahova.

Ha szeretünk valakit, talán az a legnehezebb, ha hagyjuk, hadd jöjjön rá maga, mi a legjobb neki, különösen akkor, ha mi már tudjuk, vagy legalábbis úgy hisszük, hogy tudjuk.