Az ajándék a kapcsolatépítés legalapvetőbb kelléke, a szándék kifejezésének egyfajta "nyelvezete", ami a veszteségek és a hátrányok csökkentését szolgálja.

Ahová nem tettél semmit, onnan nem is vehetsz el semmit! Be kell fektetned valamit a kapcsolataidba, ha támaszkodni akarsz rájuk.

A jó modor a lehető legolcsóbb és leghatékonyabb befektetés!

Akadnak olyanok is, akik befagyasztják az indulataikat. Így nevezem: mirelit-indulat. Persze, közben az érzelmi életük is befagy. Az illető azt hiszi, hogy ő jó ember, mert hallgat otthon. Pedig annál keservesebb agressziót a család nem élhet át, minthogy valaki duzzog egy hétig, két hétig, meg sem szólal: mi ez, ha nem agresszió, mégpedig a legrosszabb fajtából?

Egyvalamit megtanultam az iskolában: a gyerekek közti dinamika zűrös tud lenni. Bármilyen bájos jelenetnek vagyunk is tanúi a játszótéren, mögötte a folyton változó hierarchiák és szövetségek zsarnoksága húzódik.

A papírzsebkendő korában élünk. Fújd bele az orrod valakibe, utána töröld bele, húzd le a vécében, fújd bele másvalakibe, töröld bele, húzd le. Mindenki a másikból él.

A biztonság azt jelenti, hogy az ember mindig egy lépéssel a másik előtt jár.

Nagyon könnyű azokkal kedvesnek lenni, akik kedvesek veled. Erre bárki képes. Az igazán nagy kihívás barátságosnak lenni azokkal, akik a pozitív megnyilvánulásokra is ellenségesen reagálnak. De ha sikerül, nagyon hatásos!

Összeköt minket egy közös cél:
Senki sincs, ki csak magának él,
Mindent, amit másnak adunk,
Előbb-utóbb visszakapunk.

Szerető társakként óvatosan egyensúlyozunk egy kifeszített kötélen. Amikor a kétség és a félelem szele kezd fújni, ha pánikba esünk és megragadjuk egymást, vagy hirtelen elfordulunk egymástól, hogy menedéket keressünk, a kötél még jobban kileng, és még inkább egyensúlyunkat veszítjük. Ahhoz, hogy a kötélen maradjunk, együtt kell mozdulnunk, és reagálnunk kell egymás érzelmeire. Ha összekapcsolódunk, kiegyensúlyozzuk egymást. Újra érzelmi egyensúlyba kerülhetünk.

A viszály jobb, mint a magány.

Ha az emberek megpróbálnák úgy élni az életüket, hogy ne mindig magukkal legyenek elfoglalva, akkor áramlana köztük az energia. Mert az jön és megy közöttünk.

Az ember nem élhet kizárólag valaki másért anélkül, hogy előbb-utóbb meg ne utálná.

Mindenki, akivel csak találkozik az ember, állandóan azt kérdezgeti: mi van a karriereddel, házas vagy-e, van-e házad? Mintha az élet egyfajta bevásárlólista lenne. De azt sosem kérdezi meg senki, hogy boldog vagy-e.

Az érzések változnak. A barátokból szerelmesek lehetnek, az ellenségekből pedig barátok, és fordítva is történhet. Szerinted minden fekete vagy fehér. Még jó, hogy nincs igazad, különben nagyon unalmas hely lenne ez a világ.