Lehet-e csodálkozni azon, ha az ember büszkévé, gorombává, kihívóvá és impertinenssé válik, mikor a bírói pálcát és hatalmat minden instrukció, minden előírt szabály nélkül adják a kezébe, hogy kénye-kedve szerint uralkodjék néhány ezer ember felett?

Soha nem szabad belekeverni a sajtót abba, ami csak a tárgyalóteremre tartozik.

Az ember csak azt követelheti meg másoktól, amit maga is tiszteletben tart.

Ha valaki hazugságnak nevez egy vádat, mielőtt meghallgatná, akkor lényegében elismeri, hogy a vád igaz.

A természet mintha jogos örökségként osztaná szét az emberek jussát az élethez; a társadalom azonban éppen intézményei révén megkülönbözteti őket.

Kétfajta romlottság van; az egyik, amikor a nép nem tartja meg a törvényeket; a másik, amikor a törvények rontják meg a népet: ez gyógyíthatatlan baj, mert magában az orvosságban rejlik.

Ha az állam túl sok esetben marad tétlen a látható jogsértéssel szemben, akkor elveszti hitelességét. Ennek messzemenő következményei vannak a bűnözésre. A jogsértésre készülő személy ilyenkor túlságosan alábecsüli a büntetés valószínűségét. Senkit se akarnak elkapni! gondolja, s ezt a feltevést csak erősítik a környezetében uralkodó elképzelések. Mivel a bűn várható költsége csökken, nő a szabályszegés, a bűnözés.

Ha valaki megsérti az érdekemet, haragot érzek, de ha ez az érdeksértés egyben szabályszegés is, akkor felháborodom. Minél fontosabb szabályt, értéket sért a magatartás, annál erősebb a társadalomban a felháborodás. A jognak számolnia kell ezzel.

A bűnöző viselkedés ésszerűségére vonatkozó felfogás a közgazdaságtanból szivárgott át a viselkedés- és jogtudományba. De elfogadható-e ez az ésszerűségfeltevés? Hol az ésszerű számítás a szenvedély diktálta cselekvésben, a féltékenységből elkövetett gyilkosság esetén? A büntetőjog alapvetően az ésszerű embereket akarja visszatartani, ideszámítva azokat is, akik amúgy elvetemült, égetnivaló rossz emberek lennének. Amellett az értelem fortélyos: ha a viselkedés költségének növelésével nem is lehet befolyásolni azt, aki szenvedélyből cselekszik, a jog még mindig elérheti, hogy az előtt befolyásoljon, hogy a jövendő bűnelkövető elvesztené az uralmat önmaga fölött.

Aki nagyot akar, annak össze kell szednie magát. A korlátozottságban mutatkozik csak meg a mester. És a törvény csak szabadságot adhat nekünk.

Ha mindig csak a szemet szemért elv érvényesül, mindannyian vakok leszünk, és a gyermekeink is azok maradnak.

Vannak törvények, amelyeket tulajdonképpen nem azért hoznak, hogy legyen mit betartani, hanem azért, hogy legyen, aki betartsa őket.

Nem hiszek többe a szótárnak, amióta a jog azt jelenti, hogy aki többet hazudik, kiverheti a fogát annak, aki kevesebbet.

A rendszer csak addig véd meg, amíg együttműködsz vele.

A törvény olyan kígyó, amely csak a cipő nélküli embert marja meg.