Hiába nyújtogatja az ember a nyakát az ég felé, és keveri imába a saját nevét, fohászkodó hápogás lesz az csak, olyan, mint a lélek nélküli óriásalka rikácsolása, ha nincsen ott fent senki, hogy az esdeklők emberi nevét megértse és lefordítsa a mennyei nyelvre.

Isten bárgyú és kegyetlen az ő végtelen közönyében.

Amikor mi Istennek tulajdonítjuk a jóság és a szeretet tulajdonságain túl a mindenhatóságot és a mindentudást, akkor az Istenhez menekvés a vigaszt kereső embernek igen nagy biztonságot, boldogságot nyújt.

Krisztusban több van a művészből, mint magukban a művészekben; élő szellemmel és élő testtel dolgozik, és szobrok helyett embereket alkot.

Vigyázz a szíved tükrére,
jaj, ne törjön össze!
Ez az egy szíved van csak:
csak ez van örökre!
Ha összetörik ez a szép tükör,
benne Isten arca
már nem tündököl.

Szívedbe ne üssön sebet a világ!
Akinek hittél, áldón átkarol!
Felséges érzés tudni, hogy veled van,
S az életed őszén, ha majd alkonyul.

Amikor Isten bezár egy ajtót, kinyit egy ablakot, vagy legalábbis egy hívő katolikus tisztet helyez az autófeljáróhoz.

Meggyőződésem, hogy Isten mindenkit különleges képességekkel ruház fel, és lehetőséget biztosít arra, hogy azokat embertársai és az Ő szolgálatában felhasználja.

Én most sem
tudom, hogy van-e isten.
Csak tudom, mi dolga
lenne, ha volna.

Ne búslakodjon, mert az nem segít. És ne kérdezze, hogy van-e Isten. Ha hisz benne, akkor van. És ha van, talán segít is. Ha nem hisz benne, akkor nincs. És persze talán akkor is segít.

Miért van szükség arra, hogy Isten léte mellett érveljünk? Miért akarja Isten, hogy az emberek érveket gyártsanak a léte mellett? Miért nem mutatja csak meg magát, tisztán, egyértelműen, végleg eldöntve a kérdést? Ha Isten valóban létezne, nem lenne mindenki számára egyértelmű?

Ha a dolgok a hívő akarata szerint történnek, az Isten kegyelmének és beavatkozásának a jele; ha nem, akkor Isten útjai kiszámíthatatlanok, és lehet, hogy így akar minket megtanítani valamire, amit nem értünk - nem kérdőjelezhetjük meg az akaratát. Mindegy, hogy mi történik, ki lehet úgy csavarni a dolgokat, hogy alátámasszák a hitünket. Ez az egyértelmű jele a hibás érvelésnek.

A hívők habozás nélkül Istennek tulajdonítanak minden jó dolgot, ami a világon történik, és amikor valami rosszul alakul, azt mondják, hogy "Isten útjai kifürkészhetetlenek.". Ha Isten útjai ennyire rejtélyesek, és képtelenek vagyunk megérteni, hogy miért küld cunamikat, aszályt és gyermekrákot, akkor miből gondoljuk, hogy képesek vagyunk megérteni, hogy mi a célja a gyönyörű naplementékkel, az aranyos kisállatokkal vagy azzal, ha sikeresen megtaláltuk az eltűnt mogyoróvajat?

Isten nem azt várja tőlünk, hogy gyónjunk, hanem hogy megmérkőzzünk vele.

Mindegy, mit mondanak a papok, találkozhatsz Istennel akkor is, ha nem kelsz korán. Találkozhatsz Istennel akkor is, ha csak lustán elheversz a templomi padon.