A költő lovon vágtáz, a prózaíró gyalogkatona. A lóról másodperccel halálba zuhanhatsz, a gyalogkatonával ellentétben, aki - bár hosszabb az út elérni a másik hadi táborhelyig - taposóaknák között jár.
Lehet, hogy a filozófiai tevékenység elősegíti a bizonyos elvont problémákra koncentrálást, de hogy az életnek olyan nüanszaira tudjak figyelni, mint hogy valaki hogyan gombolja be a kabátját, vagy hogyan eszik meg egy fagylaltot - ezt a figyelmet az írás segíti elő.
Bárki, aki írt már könyvet, tud valamit, amit mások nem: a legnagyobb kihívás nem a könyv megírása, hanem az, hogy leüljünk, összeszedjük a gondolatainkat, és hozzálássunk.
Írni annyi, mint magunkra figyelni, nem kitalálni, hanem úgyszólván egy bennünk már létező valamit előhívni - ezért van sokszor egy-egy nagy vers olvasásakor az az érzésünk, hogy: ezt én is tudtam, csak nem tudtam, hogy tudom.