Nagyon nagyra tartom azokat, akik szavaik összefűződő varázslatában megjelenítő erőig juthatnak el. A költő csodája ez.
A fiókban fekvő kézirat vagy megromlik, vagy beérik.
Minden műnek, minden alkotásnak megvan a maga üzenete.
Szét kell választani az iparosokat a valódi íróktól, mint ahogy egy kézműves bort sem lehet megversenyeztetni a nagy pincészetek tömegtermékével.
Az íróság legnagyobb átka, hogy hozzászokik az ember a mindenhatósághoz.
A non-fictiont csupán két veszély fenyegeti: az idő és a nyomdahibák. Gondoljunk csak bele: az irodalom soha nem fog ilyen nehézségeket előidézni.
Ha imádkoznom kellene oly hajlamért, mely megállhatná helyét az élet minden helyzetében és boldogság és derű forrása lehetne számomra az életen át, pajzs annak bajai ellen, bármennyi balsiker érne is és bárhogy nézne is le a világ, az olvasás iránti hajlamot választanám.
Aki megfontolás nélkül ír, s aki anélkül olvas, hogy meg is értené az olvasottakat, sokat veszít életéből hiábavalóan.
Csak tudákos emberek merték azt állitani, hogy föl lehet állitani az irás szabályait. Mintha volna egyáltalán más szabály erre nézve, mint a közhasználat, az izlés és a szenvedélyeink, erényeink és büneink, minden gyöngéink, minden erőink.
Aki írónak született, annak minden hasznára válik - szegénység és gazdagság, jóság és gonoszság, öröm és bánat, mind hasznára válik.
Poéta az van itt temérdek,
Csak műértő kevés e honban.
Volna csak sok műértő lélek,
Kevés poéta volna nyomban.
Abból lesz költő, jó költő, aki szuverén ember, erős egyéniség, aki meg tudja védeni magát szellemileg - és érdekli a nyelv, a zene, a varázslat, s hajlandó technikákat elsajátítani; aki olvas is, nem csak ír...
A költészet életforma. Úszás az anyanyelvben, a ritmusban, a formában, lebegés a magzatvízben - a teljesség élménye.
Minden történetnek van eleje, közepe és vége, de nem feltétlenül ebben a sorrendben.
A vers médium, tanít, éljen vele, aki bajban van, vagy aki bajt akar magának!