Nem a múlt történései hozzák létre a jelen szenvedését, hanem az, ahogyan hagyjuk, hogy a múlt eseményei meghatározzák, hogyan lássuk és éljük meg saját magunkat a jelenben.

Három-négy perc meglehetősen jelentéktelen az élet nagy forgatagában. Az emberek több száz percet vesztenek nap mint nap, közönséges dolgokra pazarolva. De néha ilyen rövid idő alatt is történhet valami, amire egész életedben emlékezni fogsz.

A gyerekkor szappanbuborék, csak pár másodperced van kiélvezni.

Az idő vasfogai:
rozsdás szilánkok,
merev falú, sötét óriások.

Az idő már csak ilyen. Nem ugyanúgy telik. Egyes napok, évek, évtizedek üresek. Nincs bennük semmi. Csak állóvíz. És egyszer csak jön egy év, nap, délután... és ez lesz minden. A mindenség.

Az előttünk álló idő olyan, mint a jégen túli vidék. Találgathatunk, milyen, de sosem tudhatjuk biztosan. Kizárólag azt a pillanatot ismerjük, amelyben éppen vagyunk.

Csak a jelen van. Ahogyan a földön minden hasonló és változó atomokból áll, úgy az idő minden egyes töredékében benne rejlik a többi.

Néha legszívesebben megállítanám az időt. Néha, egy-egy boldog pillanatban arra vágyom, hogy ne szólaljon meg többé a templomharang. Bárcsak többé ne kéne piacra mennem... azt akarom, hogy megtorpanjanak a repülő seregélyek... de mindannyian az idő markában vagyunk.

Ha kellőképpen hosszú ideig élünk, rádöbbenünk, hogy később minden bizonyított tényt megcáfolnak, majd ismét bebizonyítanak.

Mennyi emberi élet fecsérlődik el várakozással; ne várakoztassa hát embertársát.

Az ember halogat, vagy emlékezik. Nem él a jelenben, hanem visszafordított szemmel siratja a múltat, vagy nem törődvén az őt körülvevő gazdagsággal, lábujja hegyére áll, hogy a jövőt kémlelje.

A legtöbb ember kilencven százalékig a múltban él, hét százalékig a jelenben, úgyhogy csak három százaléka marad a jövőre.

Csak ülök csendben, semmit sem csinálok, a tavasz eljön, és a fű nő magától.

Azt szeretnék, ha bizonyos dolgok gyorsabban eljönnének; egy új világ terraformálása, amelyet szeretünk, az egyetemes igazságosság elérése az emberi ügyekben, egy jó feladat. És szeretnénk, ha más dolgok lelassulnának: a saját életünk, azoknak az élete, akiket szeretünk. Mindkettő éhezés az időre - több időre, hogy mindenfélét csináljunk, hogy megtapasztalhassunk sok mindent.

A gyerekek figyelmen kivül hagyhatatlan időmérőként jelzik az ember életének megállíthatatlan folyását, mely máskülönben a percek, órák, napok és évek végtelen tengerének tűnhetne.