Hogyha tudnád, látnád, mit szenvedek érted,
Oh, de megátkoznád csalfa hűtlenséged!
Koszorút kötöznél, könnyed hullna rája:
Letűnt boldogságom sötét fejfájára.
Ha mást szeret! Az a legrosszabb! Azt nem lehet kibírni. Az elviselhetetlen. Az befejezett kín, mint a halál. Nincs kiengesztelés! Mert mást szeretni nem bűn, tehát megbocsáthatatlan.
Kihunyó szerelem üszkét bámultam az este
megértő szemmel mosolyogva.
Ne bántson téged, hogy nem bántam meg
nyugtalan csapongásom szerelemről szerelemre.
Nem szégyellem, hiába néznek szemtelenül,
hogy porbaverő szerelem arcul ütött
s megcsókoltam a kezét érte.
A hűségesek csak a hétköznapi oldalát ismerik a szeretetnek; a hűtlenek ismerik a szeretet tragédiáit.
Gyakran inkább ragaszkodunk egy asszonyhoz a hűtlenség miatt, amit iránta elkövetünk, s nem a hűségért, amivel irántunk van.