Ha szeretsz, hűtlenül is hív vagy hozzám, - s ha nem szeretsz, híven is hűtlen vagy!

A gyermek még nem ismeri a rosszat, hát sose hűtlen; hőn szerető kedvesed előbb vagy utóbb hűtlen lesz hozzád.

Én szép szeretőmet patak partra vitted,
Engem irégyelvén, lábárúl le-vetted,
Jókora répáját levesedbe tetted,
S rám haragszol, ki ezt ellenem vétetted.

Az ember kezd nyugtalankodni, aztán kezd sejteni valamit, aztán már tudja. Lehet, hogy nem akarja, lehet, hogy azt gondolja: a szerelmesek lépten-nyomon hibásan mérik fel a helyzetet, de a szíve mélyén már tudja.

Titokban minden házasember vonzódik valakihez. Ez persze tiltott dolog, de az élet sóját éppen a tiltott dolgokkal való incselkedés adja.

A férfiak génjeiben benne van a hűtlenség. A nő akkor hűtlenkedik, ha nincs benne elég önérzet, és a testével együtt kicsit a szívét is odaadja. Ez már valódi bűn. Rablás.

A szeretők között az árulás a legmegbocsáthatatlanabb bűn.

Ha megtörténik a csalás, s te nem tudsz róla, akkor úgy tűnik, nincs is semmi baj, holott ez nincs így. Mert az, aki csal, az változik, titkol, kompenzál, még akkor is, ha nem észrevehető. Csak egy porszemnyi a változás, de mégis változás. S előbb-utóbb sok-sok porszem rárakódik egymásra, s mire észreveszed, már hiába kutatod, mikor és hol került az első a gépezetbe.

Sok mindent lát a velencei ég,
Amit férj nem láthat: az az erkölcs.

Két nővel sosem egyszerű az élet. És mire az ember rájön, hogy melyik a rossz és a melyik a jó, sok sebet kell összeszednie.

Vajon kinek sanyarúbb a sorsa? A feleségnek, aki mellé éjszakánként befekszik a férje, miközben fogalma sincs arról, hogy gondolatban egy másik nő ágyában jár? Vagy a másik nőnek, aki esténként magányosan, boldogtalanul, kisírt szemmel és a következő találkozásnak élve tér nyugovóra, és pontosan tudja, hogy a szeretett férfi más mellé fekszik le?

A férfi a hibás,
Ha elbukik a nő: ha már eluntak,
S más ölbe ontják, ami a mi kincsünk,
Vagy tébolyultan féltékenyek és
Kordában tartanak vagy ütnek is,
Vagy néha léha módon elverik a pénzünk,
Felforr a mi epénk is, szende báj
Mellett megfér a bosszú vágya is.

Tudod te, milyen érzés, ha megcsalnak? Tudod, hogy mi megy végig az emberben? Hogy a gerinceden felkúszik az érzés, beleépül az agyadba, és mint egy kalapács, folyamatosan, monoton tempóban azt mondja, megtették veled, holott semmi okot nem adtál rá!

Valahogy igazat adok magának, ha azt mondja, hogy nem hibás a férfi, aki az elöregedett feleség mellett fiatal iránt érez vonzalmat. Mit tehet róla? De valahogy úgy kell ezt megoldani, hogy a feleség ne szenvedjen, mert az is jogos, ha az asszony, aki a virágzását egy férfinak adta, vele akarja leélni a hervadását is.

Hűtlen kedves!
miért nem szóltál? Szép lassan
csöndben óvatosan lehurkoltam volna
kezemről az ezüstfonalat - hogy ne fájjon
ha majd le akarsz szakadni rólam.