A nevetés - nem a kárörvendés vagy a kinevetés - a legtermészetesebb és legfinomabb emberi bírálat, amely a rosszat, hibásat, helytelent úgy sújtja, hogy közben nem rombol, hanem építkezik. A humoros szemlélet alapja: önismeret, valóságismeret, igazságérzet, közösségi erkölcsi érzék és bölcsesség. A humor végeredményben - szeretet, a szellemi fölény megértő rokonszenve az esendő iránt. Ezért mélyen emberi érték, szív és tudat közös terméke, kincse.

A humortalan ember olyan, akár a szivárvány egy cseppnyi arany nélkül - szép látvány, de a végén csalódást okoz.

Nevessetek, és erősek lesztek!

Nem bízom azokban, akik azt állítják, a humorérzéket tartják a legfontosabb emberi tulajdonságnak. Értelmetlen dolog. Az intelligenciával párosuló humorérzékkel már érdemesebb dicsekedni.

Azok jelentik a legjobb társaságot, akiket könnyű megnevettetni.

Nincs szomorúbb annál, mint amikor egy eredendően szomorú személy erőnek erejével nevetni próbál.

A nevetés a legjobb gyógyszer arra, hogy ne kezdj el bombaként ketyegni.

Abban a pillanatban, hogy valaki viccesnek gondolja magát, megszűnik viccesnek lenni.

A humor csak az Univerzummal szemben való védekezési módok egyike.

Ha lazán kezeled a dolgokat, és nem veszed magad túl komolyan, hamar meglátod a humort a mindennapi életben. És ez néha életmentő tud lenni.

Nagyon fontos dolog egy ember életében a kikapcsolódás. Hogy ne csak a munkára, a tanulásra koncentráljon, hanem legyen egyéb elfoglaltsága, ami által el tud szabadulni a mindennapi fárasztó gondoktól. A humor is egy ilyen lehetőség. Nagyon meg tud mozgatni, sok fantáziát igényel, ezáltal teljesen ki tudsz kapcsolni.

Szerencsés az, akinek olyan természete van, hogy röhögni tud az egészen. Mindig. Szívből és őszintén. Vidám akkor is, ha semmi oka sincs rá.

Akkor komikus valami, ha azt tiszta szí­vvel, őszintén és mélyről jövően csináljuk. Ha elmókázom, kevésbé hat.

Az igazán jó szövegek ki vannak egyensúlyozva, a nagyon súlyos és mély dolgok az iróniával együtt szerepelnek.

Ha valaki megnevetteti az embert, akkor hiába is tagadjuk: már lépre ment a szív.