Élni annyit tesz, mint meghatározottat cselekedni, egy vállalkozást betölteni; és amily mértékben elkerüljük azt, hogy életünket feltegyük valamire, oly mértékben válik üressé az életünk.
A fizikai munka a testet és a jellemet is megszilárdítja. A nagyobb baj az, hogy nincsen becsülete. Nem akar senki fizikai munkát végezni. Mert nehéznek gondolják. Nehéz is. Közgazdászokból, jogászokból manapság már Dunát lehet rekeszteni, de nincs egy ember, aki tudna neked csinálni egy ajtót. Nem kérheted meg rá az akadémikus urat, hogy javítsa már meg a tévédet, mert nem tudja. Eltűntek a melósok, ez óriási probléma. Hamarosan még nagyobb lesz.
Sem varga, sem takács nem lesz tanulás és gyakorlat nélkül senkiből. Az viszont, aki igazságos, mértékletes, logikus gondolkodású és ismeri a természetet, rögtön kitűnik a többi közül, még akkor is, ha sem képzettséggel, sem gyakorlattal nem rendelkezik.
A biológus vasárnap éjjel is biológus, minden gondolata a témája körül forog, nem dobja el a tollat délután ötkor.
A vendéglátásban nemcsak az fontos, hogy jókat egyenek nálam - ez alapfeltétel -, hanem az is, hogy otthon érezzék magukat, sok mosolyt, törődést, odafigyelést és megbecsülést kapjanak. Nem fogadhatja a vendéget rosszkedvű tulajdonos, morcos pincér, haragos szakács és nekikeseredett séf. A mi szakmánkban a közvetlenség, a jókedv, némi vagányság és az udvariasság fél siker.
Egy közgazdász ne csak öncélú versenyző legyen, hanem egyúttal empatikus ember is, aki érzékeli a társadalmi problémákat.
Amikor megkérdezték, miért szép az újságírói pálya, azt találtam válaszolni, és ez napjainkban kísértetiesen be is igazolódik, hogy azért szép, mert mint szakma, időnként megadja az embernek azt az érzést, hogy valaki, miközben senki.
Ez az élet igazi öröme: elhasználódni egy célért, amelynek nagyszerűségét mi magunk ismertük föl, és teljesen megőrlődni, mielőtt még a szemétdombra hajítanának bennünket: hogy természeti erő lehessünk, ne pedig szenvedésekből és fájdalmakból összerótt, önző, lázas, nyomorult kis ember, aki panaszkodik, mert a világ nem annak szenteli magát, hogy őt boldoggá tegye.
Munkánk az önképünk szerves része, nem pusztán pénzkeresési eszköz, amellyel tetőt teremtünk a fejünk fölé, és megkeressük a mindennapi betevőre valót.
Az építészet társadalmi művészet: koordinálja a különböző specialistákat.
Csak egy útravalóval tudok szolgálni. Ez a szeretet vállalása. A szeretet olyan kulcs, amelyik biztos módon nyitja a különböző zárakat. Ha ez a kulcs megvan, vagy nem vesztették el, akkor sikeres és eredményes lesz a pedagógus munkája.
Az írónak illik az íróasztal mögött meghalni.
A hivatás az, ahol a szenvedélyeink találkoznak a világ szükségleteivel.
Mindig is tudtam, hogy egy nap végül ezt az utat választom majd. De tegnap még nem tudtam, hogy ma lesz az a nap.
Minden szakma a laikusok elleni összeesküvés.