Mért is nem indultál velem,
hogy együtt járjunk mindenütt,
hogy két tekintet zsongassa köröttünk
a teljes élményt, a közös egészet?
Igy csak magamban hordozom
érzékeim szomját, hevét:
vonuló vállak, mellek rezzenése
idézi fájón régi ölelésed.

A Hold sehol.
Vak, szürke ég.
Véres kötés az este.
Hiányod sebe üszkösül.
Új nap, ki tudja, lesz-e?

Az emberi természet része, hogy betöltsük a bennünk tátongó űrt, és végtelenül hosszú listát írhatnánk azokról a dolgokról, amik segíthetnek. Ezek némelyike jó, némelyike rossz.

Ami nem volt enyém, törik is össze.
Amit nem éltem, hiányzik örökre.

Amikor valaki otthagy minket, igazából akkor vesszük csak észre, hogy mennyire hiányzik.

Amerre járok, nő virág elég:
Csak szaggatom, te jutsz eszembe még.
A legszebb rózsát küldeném neked,
Hiába - messze vagy te, nem lehet -,
Míg odaérne, elhervadna rég!

Olyan nehéz volt
vállamnak a fej,
mellkasomnak a szív,
szívemnek a hiány,
amíg nem jöttél!

Miként ha álomba boruló nyírfaág,
kezed hanyatlóban, és külön párna vár,
de ettől még nem vagy teljesen más világ,
hiába nem tudok beszélni most veled,
elhallgat a vers is, álmosan, nélküled.

Tetszhalott
ha fölriad koporsójában
s üvölt bár maga sem hiszi hogy hallják

A sárgabarackmagban
ha feltöröd egy mag van
így rejts el engem

Akarom, hogy szeressetek,
Akarom, tisztán lássatok,
Akarom, hogy szeressetek.

Nézd ezt a fát. Látod a sok falevelet rajta? Mindegyiknek, még a legkisebbiknek is van mélyen lent a földben egy kis hajszálgyökerecskéje, mely élettel látja el. Ősszel lehull a levél, igaz. Minden ősszel lehull. De annak a kis hajszálgyökerecskének a jóvoltából visszatér újra minden tavasszal. Ha azonban a gyökérszál pusztul el ott a föld alatt, a levelecske nem tér vissza többé, s idő múltával elpusztul a fa is. Mert a gyökérben van az élet, érted? Aki pedig elmegy, nem viheti magával a gyökereket. S akinek nincs gyökere, az elvész. Sok magyar veszett el így, nagyon sok. Gondolj a gyökérre.

Káprázva ébredek: idegen ágy.
Fehér hó lepi szobám padlatát.
Fel-nézek: a hold vakítva ragyog.
Fejem le-csügged - hazagondolok.

Nem azért szököm el
hogy hiányozzak
én mindig hiányzom.

Azt is észreveszed, ha elmúlt a fogfájás. És ez még nem jelenti azt, hogy arra vágysz, hogy visszajöjjön.