A hazugság halálos bűn, akármilyen tiszteletre méltóak is a hazudozó indokai. Megfosztja az embereket attól, hogy megismerjék a saját életükkel kapcsolatos alapvető tényeket.
Az áligazságok ragályként harapóznak el és fertőzik meg a lelkeket.
Egy megtévesztés, ami hasznunkra van, többet ér sok féligazságnál.
Én nem megyek szembe a tényekkel. Legfeljebb megkerülöm őket.
Ha valaki hazudik valamilyen kis dologban, nem tudhatod, hogy mi az, amiben még szintén hazudik.
A hazugság sok igazságból épülhet fel, az igazság számtalan hamisságból alakulhat ki, amelyek egymásra tornyozva az égig érnek.
A tények a hazug legjobb barátai.
Az idők kezdete óta annyit hazudtak az emberek, és még mindig folytatják. És ezért mindenkinek meg kell fizetnie az árat: azt, hogy elvesztették a bizalmat. Ez azt jelenti, hogy két ember, bármilyen ártatlanok is, soha nem közeledhetnek egymáshoz úgy, mint két állat.
A csalás tényéről beszéddel a legkönnyebb elterelni a figyelmet: nem szabad abbahagyni, addig kell szövegelni, míg már senki sem emlékszik rá, miről is volt szó eredetileg.
Egy hazugság a végén igaznak bizonyulhat, egy ígéretet meg lehet szegni. A különbség talán annyi, hogy annak, aki egyszer megszeg egy ígéretet, minden ígérete gyanússá és értéktelenné válik, míg ha egy hazug egyszer véletlenül igazat mond, attól még nem vesszük szentírásnak az összes kijelentését.
Rágalmazni, alaptalanul vádolni, megsérteni valakit könnyebb, mint a valóságot megmotozni.
A legszörnyűbb bűn, amit el tudok képzelni, hogy színleléssel átverem az embereket és úgy teszek, mintha 100%-osan jól érezném magam.
A hazug embert felháborítja mások őszintesége.
Nem lehet folyamatosan hazugságban, álságok között élni.
Amikor érzem, hogy hazudtál nekem,
És a hazug szavak csak hazugságot szülnek,
Amikor tapogatni lehet a csendet,
És az én csendemet rejti a te csended,
Akkor tudom, hogy elveszítettelek, ezúttal
Örökre.