Egy szép házasság olyan, mint egy szimfónia, ahol két dallam szól, de nem egymásba beleharsogva, hanem egymást erősítve. Egy szép házasság két embernek szinte emberfölötti remekműve.

Az ember jó asszonyt is tud nevelni, rosszat is. Amilyen a kenyérkereső, olyan a párja.

Az ember nem lehet eléggé körültekintő, ha mások sorsába merészel beleszólni, különösképpen, amikor a sorsnak egy olyan fölbonthatatlan és szent fordulatáról van szó, mint a házasság.

A házasság olyan, mint a háború. Egy idő múlva senki sem tudja megállapítani, ki volt a győztes és ki a legyőzött.

A boldog házasság egyetlen titka a megfelelő személy kiválasztása.

A házasság olyan, mint a forró fürdővíz, mire megszokjuk, már nem is olyan forró.

A legtöbb férfi csak akkor tudja meg, mi a boldogság, amikor megnősül. Csakhogy akkor már késő.

A házasság olyan vállalkozás, amelyben a férfiak a szabadságukat, a nők pedig a boldogságukat teszik kockára.

A házasság egy olyan könyvhöz hasonlít, amelynek az első fejezete lángoló költemény, a többi próza.

A házasság alapvető tévedése: mindenki a másiktól várja, hogy boldoggá tegye.

Amíg válni lehet, a rossz házasságoknak is lehet happy endjük...

A házasságok a földön köttetnek és bomlanak fel, sok esetben mindkét fél hibájából. A házastársaknak illik megismerni, megszokni, kijavítani, átnevelni és újra és újra megszeretni egymást.

A legtöbb ember egyetért abban, hogy a házasság legbiztosabb alapja a kölcsönös szerelem, de hogy mi a szerelem, arról az emberek igen sokféleképpen gondolkoznak.

Így van ez már özvegyasszony esküvőjén, ott bizony a nyers ugratás járja, a trágár megjegyzések savával-borsával.

Az aranylakodalom után a rendes férjek meglapulnak, a légynek se vétenek, mert hetven év púpjával a hátukon már megereszkedik az inuk, kihagy az emlékezetük, örülnek, ha jól kiáztathatják a fájós bütykeiket.