A legnagyobb hiba, amit vezető elkövethet, hogy túlságosan komolyan veszi önmagát, figyelmen kívül hagyja saját jelentéktelenségét, elfelejti, hogy ő voltaképpen egy úti sakkfigura, akit bármikor kiemelnek, majd visszatesznek a helyére, ha éppen arra van szükség.

Az ember képtelen beismerni a bűnét vagy hibáját - ameddig hatalma van hozzá, hogy ne tegye.

Az ember mindig arra fordul, ahol felfedezi az erőt.

Egy látó király a vakok között, de ha a birodalomban hirtelen teljesen sötét lesz, azonnal a visszájára fordul a helyzet.

Ha egy stabil, kiegyensúlyozott, egészséges személyiség kerül hatalomra, maradhat toleráns, udvarias, átgondolt, vitakész, nem sértődékeny. Megőrizheti minden pozitív tulajdonságát. Az ilyen emberek a leghatékonyabbak.

Az ígérgetés a jelöltek dolga, a rátermett vezetők viszont beváltják ígéreteiket.

A propaganda akkor működik igazán, ha eléri, hogy a hazugságot előbb hallják meg az emberek, mint az igazságot. Az igazság viszont ettől még nem változik meg.

A demokrácia szabadsága nem biztonságos, ha az emberek elviselik a magánhatalom növekedését egy olyan pontig, ahol erősebb lesz, mint maga a demokratikus állam. A kormányzati hatalom birtoklása egyetlen személy, csoport vagy bármely ellenőrzést gyakorló magánhatalom által - lényegében fasizmus.

A hatalom tiszteletet jelent, a tisztelet elfogadást.

Ne törj túl magasra. A királyokat megölik, de a tanácsnokok akárhány uralkodót túlélhetnek. Légy a bábmester, és minden a tiéd lehet, amit csak akarsz.

Hallgass az eszedre! Hallgass a szívedre! Hallgass a megérzéseidre! Hallgass bárkire, csak arra ne, aki parancsokat osztogat!

A jogtalanság és bűn ugyanaz, akár koronás fő, akár kicsinyes gazember követi el. A tettes rangja és kísérőinek száma semmivel sem csökkenti a bűnt, hanem még súlyosbítja. Az egyetlen különbség az, hogy a nagy rablók megbüntetik a kicsiket, a nagyokat viszont babérkoszorúval jutalmazzák, és diadalmenetben ünneplik, mert ezek túl nagyok ahhoz, hogy az evilági igazságszolgáltatás gyenge keze utolérje őket, és övék a hatalom, amelynek meg kell büntetnie a vétkeseket.

Nem számít, mennyi elismerést és támogatást kap egy hatalmon lévő diktátor a külföldi államok vezetőitől, a történet mindig ugyanúgy végződik: az ilyen ember a saját népe előtt megszégyenül.

A jó vezető lehet elnéző a hibákkal szemben, de nem tolerálhatja a becstelenséget.

Minden nagyvállalati vezető átéli azt a keserű tapasztalatot, hogy sok barátot veszít az úton fölfelé. A csúcs magányos hely.