A politika és a tőzsde gyakran kéz a kézben járnak. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy a politikai titkok tudói gyakran kísértésbe esnek, hogy hasznot húzzanak ismereteikből.
Jobban szeretnék egy kis vízben nagy hal lenni, mint egy nagy vízben kicsi.
Nézzék az esőerdőt! Láthatják, milyen végtelenül összetett és milyen bonyolult kölcsönhatások uralják, még sincs egy kinevezett vezetője. Nincs szükségünk hatalmi rendszerekre ahhoz, hogy jó munkát végezhessünk együtt.
Csel és ügyesség lebírja a legnagyobb óriást is!
Senkinek nem kellene vezetni az emberiséget. Annak magát kéne vezetnie.
Kár, hogy a ravaszak és kapzsik elvették a világot a becsületesektől és bátraktól. Egy nap talán majd felbukkan egy vezér, aki visszavezeti a világot a becsület és bátorság útjára.
A "demokrácia" jelenti az aranyérmet a politikában, és ezért az autoriter kormányok óriási összegeket fizetnek a különféle lobbistáknak és PR-szakértőknek, hogy bebizonyítsák: a nemzetközi intézmények és a nyugati elit őket is valódi demokráciáknak ismeri el.
Az egész népet sohasem lehet megfogni és képviselni - nem utolsósorban azért, mert soha, egyetlen pillanatig sem marad ugyanaz: a polgárok meghalnak, új polgárok születnek. Ám mindig erős a kísértés, hogy valaki azt állítsa, ismeri a népet mint olyat.
Politikai vezető az, aki azt teszi, amit a nép akar.
A hatalom formája mindig ugyanaz: egy fát formáz a gyökerétől a csúcsáig. Központi törzséről ágak hajtanak ki, és azokból is ágak sarjadznak, mind vékonyabb, tapogatózó, fokozatosan előretörekedő ujjak. A hatalom egy kifelé terjeszkedő élőlény kontúrját formázza, amely egyre messzebb és messzebb nyújtózik keskeny csápjaival.
Ha a nép változik, meginganak a palota falai.
A hatalom formája mindig ugyanaz: végtelen, összetett, folyamatosan elágazó. Miközben élő, akár egy fa, egyre csak növekszik; önmagában teljes, de egyben sokaság is. Megjósolhatatlan, hogy milyen irányt vesz; a saját törvényeinek engedelmeskedik. A makk formájából lehetetlen levezetni az összes eret, amely a tölgyfa lombkoronájának levelein látható. Minél közelebbről nézi az ember, annál változatosabb a kép. Akármilyen bonyolultnak tűnik is fel, a valóságban még annál is összetettebb. Gátlástalan és szertelen, akárcsak az óceánba tartó folyók, akárcsak a villámlás.
A titok egyfajta hatalom.
Ha valaki kancsófülek módjára csípőire tett karokkal elfoglal egy ösvényt: nincs más mód azon elhaladni, mint vagy félrelökni, vagy oldalbataszitani az illető hatalmaskodót.
A hatalmi játszmákban a szövetségek és az ellenszövetségek nagyon képlékenyek, a pillanatnyi érdekek formálják őket.