Ha az ember túlzottan uralkodik az indulatain, azzal csak ront a helyzeten. A gyerekeknél ezt időről időre megtapasztaltam: minél inkább elnyomja őket az ember, annál nagyobbat robban az indulat, mert végül úgyis kitör belőlük.
Botrány abból van, amiből csinálunk.
Ha egyszer elfog bennünket a harci kedv, gyakran nem teszünk különbséget aközött, hogy ki mérgesített fel, és aközött, hogy ki szenvedi el megtorlásunk következményeit.
A "görénykedés" ellenmérge a melegség, a szeretetteliség, a jó humor és a nyíltság.
Bármi dühít is fel minket, nyugtassuk meg magunkat - történt, ami történt, illetve bárki bármit tett vagy mondott is. Aztán tudatosan döntsük el, hogyan akarjuk magunkat érezni, majd tegyünk is ezért.
Aki a sértődésre pazarolja az idejét, nem értékeli az életet. Aki egy sérelem kapcsán újabbakat, apróbbakat, régebbieket hoz fel, nem értékeli a jelen legszebb pillanatait. Valószínű, a jövő szépségeit sem fogja észrevenni.
Nem mindegy, hogyan veszekszel. Ki kell adni magadból mindent.
A düh összetett érzelem. Ha az ember tudja, mit akar megváltoztatni, akár még hasznos is lehet. Mert nagyon sok energiát szabadít fel. De a düh és a tehetetlenség kombinációja depresszióba torkolló zsákutca.
A gyűlölet értelmetlen érzés. Mintha megennél egy skorpiót, amiért megharapott.
Nem lehet egy életen át haragban lenni senkivel sem.
A bosszúszomj az őrületbe kergeti az embert.
A keserűség olyan, mint a rák. Felzabálja a gazdatestet. De a düh olyan, mint a tűz. Mindent tisztára éget.
Életem során gyakran kellett visszanyelnem a szavaimat, és be kell valljam, hogy mindig egészséges étrendnek találtam.
Néha-néha egy kis jogos dühkitörés az egyetlen dolog, ami megakadályozhatja a trombózist. A dühkitörés, no meg a finom vörös bor.
Úgy tartják, a bosszú édes méreg, ami megrontja az embert, miközben ellenállhatatlanul vágyik rá.