Nem hiszek a halál utáni életben. De biztos vagyok benne, hogy létezik a halál előtti teljes élet.

A halálnak nincs szüksége pénzre.

A halál örökké tartó álom. Sem ezen, sem valamely más világon nem fogok újra élni, élni azzal a tudattal, hogy ugyanaz a személy vagyok, aki már egyszer élt, aki kötelességeit teljesítette és egy emberi lény működését végezte el.

Manapság mindent túl lehet élni - kivéve a halált.

Hajoljatok meg a végtelen sors előtt!
Mert az ő hatalma zabolátlan, örök.
Ha nem hajolsz, kidönt, mint vihar a tölgyet,
s kárörvendőn tombol ravatalod fölött.
Ha eljön az órád, dacos küzdelemmel
ledönt nagykegyetlen a fekete sírba:
a temető minden fájára az ember
kudarca s a sorsnak győzelme van írva.

Annyian haltak már meg, hogy mind nagyobb az esély: valakit nem ér utol a vég.

Ez a legborzalmasabb a halálban, hogy az ember elkezd remegni, hogy ne felejtsen el semmit Belőled, és a félelemtől máris felejtek.

Sokszor a test tartja vissza az embert, a sejtek, amik élni akarnak. Máskor a lélek nem kész.

Miután békésen leéltük életünket, az a mód, ahogy meghalunk - a rossz ellen küzdve-e, vagy barátainkat cserbenhagyva és tőlük is cserbenhagyottan, ellenségeinknek kiszolgáltatottan -, döntő elem az egész élet sikerének megítélésében.

Az ember vagy rögtön meghal, vagy csak később, de semmiképpen nem menekül.

A halál a legjobb, ami történhet valakivel, hiszen a menny sokkal jobb a földnél, mert míg itt csak a nyomorúság, a szenvedés van, ott mindig jó az idő, és mindenkinek rengeteg szép arany ékszere van, és nem kell mosogatni, takarítani, nem kell törődni senkivel.

A halálod nem tétlenül vár rád, hogy megérkezz a kijelölt órában: amióta csak megszülettél, az idő nyilának vad sebességével száguld feléd. Nem lehet kitérni előle, nem lehet alkudozni vele, eltéríteni vagy kiengesztelni. Mindössze a választás adatik meg neked: nyitott szemmel és szívedben békességgel fogadod, csöndben belépsz jutalomként. Vagy fényesen lángolsz, fegyverrel kikelsz ellene, és megküzdesz a szipirtyóval.

Akik hamar elégnek, tündökölve lángolnak. A legrövidebb életek vetik a leghosszabb árnyékot.

Életünk csak a halálhoz vezető út, és minden nap egy lépéssel visz közelebb földi létünk végéhez.

Fehér keresztek
Hajtanak ki a földből
Nap mint nap.