Akkor lesz boldog a gyerek, ha szereted, és ebbe beletartozik, hogy azt is szereted benne, amiben más, mint te.
A gyerekkor szappanbuborék, csak pár másodperced van kiélvezni.
Az élet néha bonyolultabb, mint ahogy egy gyerek látja.
A gyerek nem gond. A gyerek feladat, kötelesség, kihívás, aggodalom, fáradtság, de nem gond. A gond a betegség, a társtalanság, a munkanélküliség, és az, ha nincs hol lakni, nincs mit enni, ha lőnek az utcán, és menekülni kell. De maga a gyerek, ez a belőlünk sarjadt, ránk bízott, ártatlan és magatehetetlen emberi lény fogalmilag sem lehet gond. A gyerek áldás.
Nincs rossz baba. Jó baba sincs. Baba van. Tömény, tökéletes csoda.
A fiatal elme számára minden új, mindent elsőként tapasztal meg, és az emberek alábecsülik ennek az erejét.
Ha kellően sokáig élünk, a végén elfogynak a gyerekkoraink.
A gyermek még csak csodálja a karácsonyi aranydiót, amely - úgy hiszi - távoli boldog szigetek üzenetét hozza neki: de a felnőtt kegyetlenül feltöri az aranycsodát, és kihámozza belőle a valóságot.
A szülők becsapása, vagyis hogy egy gyerek késztetést érez, hogy kamuzzon a szüleinek, minden gyermek természetében ott lappang.
A rokonok minden egyes kisbaba érkezése után összegyűlnek, és próbálják kitalálni, hogy az anyjára vagy az apjára hasonlít inkább a gyerek. Mintha kérné őket bárki erre az utálatos találgatásra.
Felnőttként már látom, hogy a gyerekek már nagyon fiatal korban megérzik, milyen az, amikor leértékelik őket, amikor a felnőtteket nem érdeklik annyira, hogy segítsenek nekik tanulni. Az efelett érzett haragjuk rendetlenkedésben nyilvánulhat meg. Aligha az ő hibájuk. Nem rosszak. Csak próbálják túlélni a méltatlan körülményeket.
Egyvalamit megtanultam az iskolában: a gyerekek közti dinamika zűrös tud lenni. Bármilyen bájos jelenetnek vagyunk is tanúi a játszótéren, mögötte a folyton változó hierarchiák és szövetségek zsarnoksága húzódik.
A gyerekek kiszívják a vérünket, lerágják a húsunkat. Ezért időnként meg kell szabadulni tőlük, mert a gyerek érdeke is, hogy folyamatosan jól rágható és jól szívható, pihent anyja - és persze apja is! - legyen neki.
Őrület, hogy a gyerek minden percét be kell osztani. Edzés, úszás, tánc, angol, mulatság, ezeken majd lefoglalkoztatják azt az idegesítő gyereket. Ahelyett, hogy hagynák otthon bambulni, merengeni, magában eljátszani, a kádban, vagy inkább az udvaron egyik kisvödörből a másikba önteni a vizet. Nincs sarazás, nincs homokozás. Játszóház van. Marhaság. Kevés elemű, egyszerű élet kell a gyereknek, attól nyugszik meg.
Érdekes ez a személyiségváltozás: hogy a gyerekek milyen kegyetlenek és gonoszak tudnak lenni, aztán szép lassan kialakul a felnőtt személyiségük.