Ne az öregek sérelmeiből, bűneiből, rossz példáiból adódjon a jövő, hanem ifjúságból, szabadságból és új közösségekből.
Mostanában fárasztanak a fiatalok, mindig olyan szörnyen őszinték.
Bárcsak ne is élne az ember a tizedik meg a huszonharmadik esztendeje között. Vagy legalább átalunnák ezt a fiatalok. Mivelhogy ebben az időben egyebet se mívelnek, mint fölbökik a lyányokat, meg ingerkednek az öregekkel, meg lopnak, meg verekszenek.
Amikor húszéves az ember, könnyen veszi az ölést is, a halált is, sőt az egész életet játékként fogja fel, amit, ha úgy alakul, újra lehet kezdeni. Nem véletlen, hogy a világ valamennyi hadseregét az iskolapadból éppen csak kikerült fiatalokkal töltik fel.
A fiatalokban fényesen ragyog a reménység lángja.
Érzem, hogy van egy univerzális tudat a generációnkban, hogy már mindent kimondtak és megtettek. Igaz, de kit érdekel, ha még mindig szórakoztató lehet úgy tenni, mintha.
Manapság, ha valakitől a gyereke felől érdeklődsz, azt látod az arcán, hogy azt kívánja, bár nem kérdezted volna. Rendszerint azt felelik, hogy a fiam nemrég diplomázott a Yale-en, de most... hm... Ezután pedig többnyire kiderül, hogy valahol sört csapol vagy kapucsínót főz, és ami ennél is gyakoribb, hogy éppen hazaköltözött.
Nem szeretek felnőtt lenni. Mert amikor valaki igazán az, akkor már nincsenek illúziói, hanem racionális szabályok között él.
Fiatalon és egészségesen azt hisszük, örökké fogunk élni. Nem aggódunk amiatt, hogy elveszítjük valamely képességünket. Azt mondják nekünk, "tiéd a világ", "határ a csillagos ég", és így tovább. Hajlamosak vagyunk a jutalmazás elhalasztására - például arra, hogy éveket fektessünk képességek elsajátításába, vagy erőforrásokat egy fényesebb jövőbe.
A fiatalság joga, hogy forrófejű legyen, támadja, ami ferde, próbálja kiigazítani, még ha beleszakad is az erőfeszítésbe.
Az élet majd ez a véget nem érő, lassú, unott bulizás lesz, a jobbik fajta szívás.
Az én fiatalságom idején az ifjak teozófiáról szóló könyveket kölcsönöztek a lányoknak, és Maeterlinck Kék madarát vitatták meg velük. Minden csupa érzelem volt, és magasröptű ideálok. Manapság az elrontott gyerekkor és a komplexusok hozzák össze a fiúkat meg a lányokat.
Ilyenek a mai fiatalok. Dühösek, ha az ember figyelmezteti őket.
Felnőni annyi, mint nem menni többé kétszázzal.
Bizonyos őrültségek csak egy bizonyos korban szórakoztatók.