A féltékenység ugyanúgy, mint a vágy, fölötte áll az értelemnek, a szív van olyan önkényes hatalom, mint a test.

Aki a másikat magáévá akarja tenni szőröstül-bőröstül, lelkestül, annak szembesülnie kell azzal, hogy a szabadság ösztöne még egy szánalmas civilben is működik, és hogy előbb-utóbb a Semmit fogja ölelni.

Ostobaság azt gondolni, hogy birtokolhatjuk a másikat - aki azt hiszi, hogy ez lehetséges, az önmagát csapja be. Ennek ellenére nem lehet elnyomni a féltékenység gondolatát, vagy tárgyilag filozofálni róla. És azt sem lehet gondolni, hogy a gyengeség jele.

Néha úgy félek, hogy jönni fog egyszer egy lány, aki azt fogja látni, amit te látsz, és azt hallja, amit te hallasz, és aki szavak nélkül is meg fogja érteni, amit nekem oly sokszor hiába magyarázol...

Ha gyanú férkőzik valakinek a szívébe, az olyan, mint valami lassan ölő méreg.

Mikor láttam, hogy szerelmemet egy gavallér kíséri haza, sziszegést véltem hallani, s a Hold sütötte balkon egyik zugából előtekergett a féltékenység zöld kígyója, bekúszott a kabátom alá és két perc alatt tönkremarta a szívemet.

Úgy kinlódom! Nappal, éjjel
Csak mindig reá gondolok:
Vaj` kit csókol most ő kéjjel,
Szembe szállva reményemmel,
Hisz tőle oly távol vagyok!

Azt hitte, ha életben találja, az elég lesz ahhoz, hogy tovább élje az életét - de a gondolat, hogy itt él valahol ezen a bolygón, de nem vele, furcsa mód szinte megbénította.

A féltékenység a szerelem bizonysága, de mit ér, ha gyűlöltté teszi azt a szerelmet, amely mellett tanúskodik?

A féltékenység elmeháborító, és gonosz tettekre késztet. A féltékenység pusztításra éhes, mint a telhetetlen fenevad, csillapíthatatlan, mint dagályban a tenger, sötétben tartja a kedélyt, félelembe taszítja a lelket, gyilkos gondolatokat szül, igazságtalanná és gyanakvóvá, hitetlenné és alantassá teszi az embert.

Egyik pillanatban úgy örülök neked, hogy valósággal fáj, a másik pillanatban meg jajgatnom kellene a félelemtől, hogy hátha még ez a pillanat se igaz, és a holnap még ennyire se lesz igaz... Ha bezárhatnálak egy nagy hegy tetején egy toronyba, hogy senki se jusson hozzád, csak én legyek neked a világ... de talán még akkor is félnék.

Az ellen a felhalmozott ecetmennyiség ellen, amely egy féltékeny asszony testében halmozódott fel, a világnak semmiféle édessége nem lehet elég hatásos.

Felelj! Miért csinálod, hogy engem közel engedsz, de magadat távol tartod tőlem? Kimondom helyetted, amit te nem mersz: nem tudod elviselni, hogy voltak már előtted is, akik megcsókolhattak, és akikről azt hittem, hogy szeretem őket. Nem tudod elviselni, hogy nem tőled tanultam meg, hogyan kell visszacsókolni.

Vesszen, akárhogy kéne, maradjon
utált sebem és szenvedésem,
legyen másé, bármily gyönyörű,
büszke leszek rá, hogy kibírtam:
ha megvénül, se tudja meg,
hogy valamikor érte sírtam.

- Valaki azt mondta: élet és szerelem a férfi számára kettő, a nő számára egy.
- Igazán? Elfogult volt az illető, hidd el. A féltékeny férfiak például éppúgy nyöszörögnek és hisztériáznak, mint a féltékeny nők.