A féltékenység úgy is felfogható, mint olyan törekvés, amely meg akarja óvni a másikat attól, hogy értelmetlenül kockáztassa a közös kapcsolatot. A féltékenység, amíg nem ölt patológiás méreteket, a kapcsolat fontosságáról szól. Megkülönböztetünk preventív (megelőző), reaktív (reagáló) és szorongó féltékenységet. A féltékenység szoros kapcsolatot mutat a gyerekkori tapasztalatokkal, így legkevésbé féltékenyek az egykék, majd utánuk következnek az elsőszülöttek, majd a később szülöttek. A másik fontos hajlamosító tényező az evolúciós hátrány. Minél aszimmetrikusabb valaki, annál féltékenyebb.

A szerelem fájdalmas vagy tragikus árnyéka a féltékenység.

A féltékenység egy csomó dolog következménye. Az önbizalomhiány ugyanis nem egyik pillanatról a másikra alakul ki. Nem úgy ébredek egyik reggel, hogy hoppá, elvitte a cica az önbizalmamat! Ez egy hosszú folyamat következménye. Mármint a féltékenység! Sok kudarc ér, és elveszítem az önbizalmamat. Tehát mégegyszer: nem tulajdonság! Következmény! És ezt véssék az eszükbe, kedves Féltékenyek!

Elgondolkodtak már azon, mi is a féltékenység? Azon kívül persze, hogy a féltékenység egy zöldszemű szörny... mert a zöldszemű szörny orvosilag kissé homályosan behatárolható dolog, ugyebár! Nos, kérem szépen, a féltékenység sokak szerint egy tulajdonság. Hát most elmondom: nem az! A féltékenység következmény!

Amikor gyűlöletről beszélsz, bizonyára a végsőkig vitt utálatra gondolsz. A féltékenységből fakadó gyűlölet más - az vonzalomból és frusztrációból ered.

Titokzatos az igaz szerelem lángja. Lidércfényként lobogva táncol a gyönyör tündérországában, kohóként morajlik, és nagyon gyakran féltékenységből táplálkozik.

Önző vagyok. Azóta akarlak, hogy beestél az irodámba. Törékenyen szép vagy, őszinte, meleg, erős, szellemes, csábítóan ártatlan... Bármeddig folytathatnám. Lenyűgözöl. Kívánlak, és a gondolat, hogy valaki másé legyél, olyan, mintha kést döfnének sötét lelkembe.

Mi más egy rózsa, mint a vágy eleven bizonyítéka, az emberi sóvárgás és a földi odaadás egyedüli és legékesebb tanúbizonysága? De az is igaz, hogy a vágy eltorzulhat, és annak a rózsának a neve Féltékenység, ami a száraz talajban is jól nő.

Fura dolog a féltékenység, mert lehet igazi féltés is, de többnyire az önzés és a hiúság együttese.

Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.

A féltékenység gyökere mindig az önbizalomhiány, az az érzés, hogy rosszabb vagyok másoknál, az összehasonlításkor pórul járok, vagyis előre felkészülök a vereségre.

A féltékeny ember sajátságos módon önszántából és meglehetős buzgón kutakodik "bizonyítékok" után, szinte várva, hogy elemészthesse magát a beteges kétkedés posványában; s már-már akkor csalódva igazán, ha mégsem csalják meg.

Csak a kutyák szeretnek féltékenység nélkül. Láthatod te is: drámáknak, regényeknek, mindennek féltékenység az alapja...

Uram, vigyázz, hogy féltékeny ne légy!
A zöldszemű szörny csak kacag az étken,
Amelyből él.

Ha őszinte vagy, megláthatod, hogy a másik hűségének semmi köze a te érzéseidhez. Semmi! A te érzéseid belőled fakadnak! Ha szereted a férfit, akkor szereted, és kész. Ha azonban az érzéseidet bizonyos feltételekhez kötöd - például, hogy viszontszeressen, vagy hogy ne érintsen meg más nőt -, akkor te már nem a párodat szereted. Csak az elvárásaidat, csak az egód feltételeit.