A féltékenység mértéke egyáltalán nem jelöli az érzelmi kötődést is! Jelezheti a magánytól való félelmet, a tehetetlenséget, sodródást, amibe a kiszolgáltatott ember belekerül. A magány iszonytatóbb, mint a perpatvarok által felszabdalt kapcsolat.
A féltékenység olyan, mint a só vagy a cukor: tíz deka só vagy félkiló cukor megöli az embert; de apró adagokban a só is, a cukor is szükséges az élethez.
Féltékenység izzik fel bennem, és elszégyellem magam. Szánalmas vagyok. Kötélhúzást játszom, holott senki sincs a kötél másik végén.
Minden házaspárnak jót tenne, ha az asszony látná, hogy a férjet ölelgeti egy kiscsaj, a feleséget pedig egy harmincas krapek.
Csak akkor kellhet másnak az, ami a tiéd, ha már egyszer megkaptad.
A féltékenység egy betegség,
Rosszabb, mint a kutyánál a veszettség.
A féltékenység olyan elmebaj, amely maga idézi elő kiváltó okait. Nem az lesz féltékeny, akit megcsalnak, hanem azt csalják meg, aki féltékeny.
Úgy vagyok a biliárddal, mint a szerelemmel: legalább két ember kell hozzá, és három már sok.
Féltékenység miatt nem üldözhetünk el senkit sem. Azzal meg kell tanulni együtt élni. Mert nem igaz, hogy nincs, mindig van. A szerelem, a szeretet minőségét mutatja, ha megbirkózunk vele és felülemelkedünk rajta.
A féltékenységben rejlő legnagyobb veszély az, hogy tárgya előbb-utóbb rákényszerül önnönmagában keresni az őt ért vádaskodások okát. Így aztán fény derül olyan érzelmekre is, amelyekre addig nem figyelt fel.
A féltékenység valójában a birtoklás ismertetőjele, nem a szereteté.
Bárki lehet féltékeny. Mindannyiunkban benne van. De le kell győznöd a féltékenység démonát, vagy elszakítja tőled a másikat.
Ne vesztegessétek az időtöket féltékenységre! Van, hogy az ember vezet, van, hogy lemarad. A verseny hosszú és a végén úgyis csak magaddal versenyzel.
A leghűségesebb hívek is tűnhetnek egy pillanatra gazembernek. Attól még nem válnak azzá.
A kutyát sem a póráz teszi hűségessé.