Mi van a fogyasztóval? Ő nem árt az állatoknak, csupán elfogyasztja a nagyüzemi állattartásból származó termékeket. Képzeljük el, amint valaki ezt mondja, "Nem rugdosok halálra egy kutyát. Éppen csak megfizetek valakit, hogy tegye meg helyettem." Úgy ítélnénk meg, hogy ez az ember helytelenül cselekszik, amikor felbátorít és rávesz valakit a kegyetlenkedésre. Hasonlóképpen van ez a húsevőkkel is, akik ugyan távol érzik magukat a hústermeléstől, és soha még csak nem is gondolnak arra, hogy mi történik az állattelepeken és vágóhidakon, az ott előállított hús megvásárlásával azonban közvetlenül bátorítják a termelőket, és lehetővé teszik a mindehhez kapcsolódó kegyetlenkedést. Vagyis a fogyasztót nagymértékű felelősség terheli.

Kedvtelésből állatot tartani komoly felelősség.

Nem a többieket kell leállítani, hanem mindig a legkisebbet kell megvédeni.

Sokan még felnőttként is rádöbbenünk, nem tudjuk, hogyan védjük meg magunkat, mert soha senki nem védett meg minket. Ezért egy szülőnek vagy egy tanárnak szívvel-lélekkel meg kell védenie a fiatalabbat, vagy azt, akit mások bántanak.

Isten, óh keresztény Isten!
határozz helyettem! Ne akaratom pörgesse
szédült léptemet, vad csillagokban rendelt
sorsomért ne vélem számolj! Jó és
Rossz úgy összekuszált már - felelhet-e
Néked a bódult pille vakító ege alatt?
Bár volnék oktalan porszem, számolatlan
parány a Sokban, mit vak erő kénye
dobál: vak és céltalan erő! de tán mégis
beláthatatlan akaratod szerint! óh
irgalmazz nékem! s vedd le roskadó lelkemről a felelős akaratot...

Úgy tégy másokkal, mint magaddal tennéd
Minden csupán éles tükör, ez a mi leckénk.

Az embernek önmagára is gondolnia kell. Úgy vélem, ez nem azonos az önzéssel. Csupán arról van szó, hogy akkor segíthetünk másokon, ha mi magunk rendben vagyunk. Távol a hegyektől, a hétköznapok forgatagában ennek a felelősségnek az elhanyagolása vezethet egy házasság megromlásához, egy gyermek életének félresiklásához, egy vállalkozás bukásához vagy egy ház elveszítéséhez. A hegyekben gyakorta a halál a büntetés.

Ha valaki számunkra bosszantó módon viselkedik, rögtön azt gondoljuk, hogy az illető rossz. Nem vagyunk hajlandóak szembenézni a ténnyel, miszerint a kellemetlen viselkedése olyan korábbi tényezők következménye, amelyekről, ha elég hosszú ideig visszamegyünk az időben, kiderül, hogy már jóval a kellemetlen egyén születése előtt fennálltak - vagyis a kellemetlen egyén még véletlenül sem tehető a viselkedéséért felelőssé.

Az összegyűrt papír sosem lesz már teljesen sima.

Nem vagyok hívő ember. Úgy gondolom, teljesen egyedül vagyunk, s mindig, minden percünkben felelősök vagyunk a cselekedeteinkért. Döntéseink következményeitől sem Isten, sem Jézus nem menthet föl bennünket. Ám ez nem jelenti azt, hogy az egyes ember a világegyetem középpontja. Még Földünkről sem mondhatjuk el ugyanezt. Ki tudja, hány univerzum létezik a miénken kívül?

Egy demokráciában a királyok, a nemesek vagy az értelmiségiek ne határozzanak el semmit. Döntsön a nép. Hibázni fog, de azért maga lesz felelős.

Nem kell mindenkivel törődni, nem mindenki ember, aki annak látszik.

Az ígéretek nem arra valók, hogy meg is tartsuk őket.

Reggel, ha nehezedre esik a felkelés, gondolj tüstént rá: "Arra ébredek, hogy emberhez méltóan munkálkodjam. Rosszul esnék-e annak végzésére indulnom, amiért születtem, aminek kedvéért a világra jöttem? Vagy arra rendeltettem-e, hogy párnámon heverészve melengessem magam? - Mindenesetre ez élvezetesebb! - De hát élvezetre születtél-e? Általában tétlenségre-e, vagy tevékenységre? Nem látod-e, hogy a növények, a verebek, a hangyák, a pókok, a méhek megteszik a magukét, és a maguk részével hozzájárulnak a világ harmóniájához? S te nem akarsz emberi kötelességeidnek eleget tenni? Nem sietsz a természetedtől kijelölt cél felé?"

Kinek sok adatott, attól sokat várnak.