Azért féltünk dolgokat, mert becsben tartjuk őket. Azért félünk, hogy elveszítünk valakit, mert nagyon szeretjük. Azért félünk a haláltól, mert becsben tartjuk az életet. Ne kívánd azt, hogy ne félj semmitől. Az csak annyit jelentene, hogy egyáltalán semmit nem érzel.

Nem szabad hagyni, hogy az emberek megérezzék, ha félsz tőlük. Az egyén félelme vérszag a sokaságnak, mert az ősi vadászösztön nehezen hal ki az emberiségből.

Amit az ember nem ért, attól fél.

A stressz értünk van, sok mindenben segíthet, a javunkra fordítható. És ez a lehető legjobb hír.

A bátorság is ragályos, nem csak a félelem.

A megfontoltság sokszor csak a gyávaság leplezése és képtelenség a játszma befejezésére.

Bármitől is félsz, annak nincs hatalma feletted. Csak a félelemnek van hatalma.

Kevés dolog van, ami a félelemnél hatásosabban fordítja a szívet az örökkévalóság felé.

Ha jól belegondolunk, valójában egy rettegés az élet. Sokan a korábban megélt negatív dolgokból építkeznek, annak alapján tervezik az életüket. Amikor gyereket nevelünk, minden pillanatban azt mondjuk, jaj erre vigyázz, nehogy elessél, stb. Aztán a szomszédok, a barátok is elmondják, mire vigyázzunk, sőt a tévében is a rádióban is ezt látjuk, ezt halljuk. Milyen élet ez, ha folyton tartani kell valamitől? A meditáció megtanít arra, hogy a pillanatot éld meg. Abban pedig nincs félelem.

A fájdalomtól félek. A villámoktól félek. A hivatalos papíroktól, a pecsétektől félek. A haláltól nem félek.

Szabad félni. Sőt, kell is félni! A félelemtől nem megszabadulni kell - ha valaki erre vágyik, az kudarcra van ítélve. Ez a teljesíthetetlen elvárás ugyanis legfeljebb csak még több szorongást okoz. A félelemet megismerni kell, és a cinkosunkká tenni!

Ha már oroszlánok nem fenyegetnek minket, kitalálunk mi magunknak épp elég veszélyforrást ahhoz, hogy az a bizonyos füstjelző újra és újra beinduljon.

A félelem olyan, mint egy hatalmas, megzabolázhatatlan hullám. Amire megtanulhatunk ügyesen felfeküdni, és ha eléggé bízunk magunkban, akkor kellően ellazulva képesek lehetünk felvenni a hullám ritmusát. Ez esetben is dobál is minket egy darabig a hátán, de végül ad egy jókora löketet, amellyel kisodor minket a partra.

A félelemnek mindenhol ugyanolyan a struktúrája.

Sokan könnyebben megbékélnek a biztos, kiszámítható rosszal, mint bármi bizonytalannal: semmitől sem tartanak annyira, mint a kiszámíthatatlan jövőtől.