A borzalom, ha rendszeresen ismétlődik, elveszti rémisztő hatását.

Kétféle ember van: aki hajszol valamit, és aki menekül. Jómagam az utóbbiak táborát gyarapítóm. Büszke nem lehetek, hacsak nem egyedi indokaimra. Én a rossz sors elől menekülök. Ott fészkelődöm a felső és az alsó réteg közt. Ahol a legnagyobb a nyomás.

A félelem gyorsabban felőrli az erőt, mint az ellenséges támadás.

A félelem, hogy elveszítesz valakit, ugyanúgy tönkretehet, mint maga a veszteség.

A jó élet titka, hogy ne izgassuk magunkat minden szaron; kevesebbet izgassuk magunkat, és csak olyasmiért, ami igaz, halaszthatatlan és fontos.

A negatívumokra korlátozódó jövőkép a lehető legrosszabb tanácsadó a szakmai karrier tervezésekor! Ha erőfeszítéseinket száz százalékban a betegségek és balesetek elkerülésére fordítjuk, abból csak hipochondria vagy paranoia sülhet ki, de nem boldogság.

A bizonytalanságban - aggodalomban, félelemben - tartás fokozatosan elbátortalanít, s a lázongás átadja helyét a letargiának. Abban az állapotban jogainkról megfeledkezünk, ember voltunk háttérbe szorul, és annyira kiszolgáltatottnak érezzük magunkat, hogy szinte bármit megtehetnek velünk.

Imádok élni.
Gyűlölök félni.
Egy rohadt f betűn múlik az egész?

Nincs olyan veszély, amely elől ne lehetne elmenekülni, ha az embernek elég fürge a lába.

Senki sem roppant még össze a túl sok munkától vagy a túl sok tanulástól. Az emberek a túl sok aggódástól roppannak össze.

A félelem nem is olyan rossz dolog, ha nagyobb óvatosságra inti az embereket, mit tegyenek és mondjanak.

Mindannyian szenvedünk a történelemtől, de a paranoid kétszer szenved: egyszer a való világtól, mint mindannyian, másrészt a saját fantáziáitól.

Egy paranoidnak is lehetnek ellenségei.

Tisztában kell lenni azzal, hogy amikor veszélyről beszélünk, az még nem a megvalósult fenyegetés, hanem csak egy lehetőség - a veszélyek nagy részéből nem lesz valóságos probléma.

Egy kis félelem egészséges dolog, és jó érzés, ha a testünk válaszol rá.