Ahogy visszagondolok a főiskolára, egy csomó konkrét esemény jut eszembe, és arra gondolok, wow, annak idején ez olyan nagy dolognak tűnt, most meg olyan, mintha meg se történt volna. Szóval, ha egy tanácsot kellene adnom, azt mondanám, hogy minden elmúlik, és később minden semmiségnek fog tűnni. Az élet megy tovább.

Az embernek mindig maga mögött kell hagynia mindazt, ami már nincs jelen, még akkor is, ha valamilyen formában továbbra is jelen van.

Néha történik ilyesmi. Az ember átél valamit, és még sincs ott teljesen.

Az emlék mindig nehezen ég el.

A jövő kiradíroz mindent - nincs a hírnévnek vagy a zseninek olyan foka, amely lehetővé teszi, hogy meghaladjuk a feledést. A végtelen jövő lehetetlenné teszi ezt a fajta fontosságot.

Az ember kitartóan felejt, ha meg nem is bocsát.

Akartalak... mindennél jobban, mindenkinél jobban. Megtalálni, felfedezni, szeretni. Veled lenni, megélni az életet. Akartam. Akartalak. Aztán mást is akartam. Felejteni. Nem szeretni. Elveszíteni az úton, nem gondolni rád. Soha, soha, soha. Soha nem tudni rólad. De nem lehetett. Nem lehet. Felejteni, nem szeretni, elveszíteni. Csak egyet lehet. Megtalálni. Újra és újra és újra. Szeretni.

Vannak dolgok, amelyeket egyszerűen nem lehet eltemetni, függetlenül attól, hogy milyen régóta és milyen erősen igyekszünk megszabadulni tőlük.

Van, hogy az ember nem tud tisztán visszaemlékezni rá, mi minden történt egy bizonyos időszakban. Mit tettem, miket mondtam, kivel beszéltem? Nem tudom lebontani az időt hétköznapokra, iskolanapokra, születésnapokra.

Az ember igyekszik csak a szép karácsonyokra emlékezni. A karácsony összeforrott a béke és a szeretet ünnepével, s elsiklanak a szomorú karácsonyok. Kikopnak az ember emlékezetéből.

Ne hurcold magaddal múltbeli tapasztalataidat! Valójában még a kellemeseket se cipeld magaddal! Tanuld meg, mit jelent valamit a maga teljességében megtapasztalni, azután ne törődj tovább vele, és vedd a következő momentumot, anélkül, hogy az előző befolyásolna! Ha így tennél, akkor a múlt oly kicsi poggyászával járnád az életet, hogy akár a tű fokán is képes lennél átbújni. Tudnád, mit jelent az örök élet, mert az örök élet: az "rögvestmost" van, az időtlen jelenben. Csak így fogsz belépni az örök életbe.

Nincs is jobb idő a nyárnál arra, hogy elfeledjünk valakit.

Ha adhatok egy jó tanácsot, tanulj meg felejteni, hidd el, nem jó mindenre emlékezni.

A feledékenység az agy önvédelme.

A világnak rengeteg fontos és sürgős elfelejteni valója van, ha azt akarja, hogy élete vidámabb legyen. A jókedvünket, a könnyed közérzetünket alapozhatjuk meg minden igazi, kiadós felejtéssel. Meglehet, ez is egy olyan fölfedezés, amit már rég elfelejtettünk.