Megtanultad az önzést egészen
tudsz semmit sem felejtve élni
és nem akarhatsz mást
mint elfelejteni mindent.

A feledés az ember legtökéletesebb művészete.

Képzeld el, hogy dobozba teszed a szomorú dolgokat, és képzeld el, hogy leragasztod az agyragasztószalaggal. És képzeld el, hogy az agyad egyik felébe tolod a dobozokat, ahol nem botlasz el bennük, amikor gondolkodsz, aztán dobjál rájuk egy takarót.

Elképesztő, hogy az ember csupa olyasmit jegyez meg örök életre, amit a legszívesebben elfelejtene, viszont mindaz, amit kétségbeesetten meg akar őrizni, elillan, akár homokszemcse a szélben.

Egy emberi lény hogyan képes rá, hogy szemet hunyjon, és elfelejtse a múltat? Nem nyomja a vállát a rettenetes súly? Hogyan tud együtt élni a lelkiismeretfurdalással?

Megvan az ideje az emlékezésnek, és azután - ha az emlékezés már elvégezte a feladatát - elengedhetjük ezeket az emlékeket.

Tudja, mi a két jó dolog az Alzheimerben? A régi barátainkból új barátok lesznek, és önmagunk elől is tudjuk dugni a húsvéti tojásokat.

Az életet csak az alvásnak és a felejtésnek köszönhetően lehet elviselni: az ember túl gyenge ahhoz, hogy huszonnégy órányi józanságot kibírjon.

A feledés az Isten legnagyobb ajándéka. Amit elfelejt az ember, az nincs.

Akárhogyan próbálkozol, semmi sem menthet meg a feledéstől.

Vannak dolgok, amiket soha nem lehet elfelejteni. Túlélni igen, megbocsátani igen, megbánni, jóvá tenni igen, letagadni igen, de elfelejteni soha.

Vannak dolgok, amiket az ember nem tud maga mögött hagyni. Ezek nem a múlt részei. Ezek a mi részeink.

Az ember nem kényszerítheti magát arra, hogy bízzon. Így hát az összes kételyt bele kell pakolni egy kis dobozba, és el kell ásni jó mélyre, majd meg kell próbálni elfelejteni, hogy hova. Az én problémám az, hogy az elásott doboz olyan, mint egy viszkető seb: nem tudom megállni, hogy ne vakarjam fel újra meg újra.

Kétszer halsz meg. Először amikor már nem lélegzel, másodjára amikor valaki utoljára mondja ki a neved.

Ha túl sok mindent hajítasz el a múltadból, hátat fordítasz akkori énednek. Ha körülnyirbálod, egyben újraalkotod magad, ez igaz, de az ilyen farigcsálás valahogy mindig lekicsinyít, és a végén semmi sem marad belőled.