Ahogy egy kisgyerek rájön az agy szó jelentésére, mi is rálelhetünk a szavaink mögött az igazságra.

A nevelés nem külső és erőszakos kényszerítést, nem a gyerek fejébe töltött tudást jelent, hanem külső segítséget egy belső érlelődéshez.

A csecsemő kezdetben ösztönlény. (Ha éhes, szomjas, kakis... ordít, ha jóllakott, gügyög.) A kisgyermek érzelmi lény. (Gondoljunk arra az üvöltésre, amely olykor apró vágykielégítetlenség hatására jelentkezik és arra a szívből jött kacagásra, amellyel parányi örömöket jutalmaznak a kisgyermekek.) A kamaszkor táján alakul ki a felnőttekre is jellemző logikus gondolkodás készsége. (Ilyenkor már nem szimpátia alapján, hanem igazságérzetből ítélkeznek a gyerekek.) Szellemi életünk azonban folyamatosan tovább fejlődhet, és eljuthatunk az érzelmektől meglehetősen függetlenített, belátásból fakadó, teljes emberiségben gondolkodó közösségi magatartásig.

Az egész élet célja nem egyéb, mint a fejlődés. Mindennek, ami eleven, elidegeníthetetlen joga van minden szintű fejlődéshez, amire csak képes.

Mindannyiunknak ki kell derítenünk, hogy mi az, ami a leginkább működik számunkra, és mitől válhathatunk önmagunk legjobb változatává.

Egyetlen módon lehetséges csak, hogy a kudarcnak ne vegyük hasznát - és csakis ezáltal válhat rossz tapasztalattá -, éspedig az, ha nem tanulunk belőle.

A kudarc megmutatja nekünk az utat - azzal, hogy megmutatja, merre nem vezet út.

A haladásra gondolj, ne a tökéletességre.

Ha a körülmények arra kényszerítenek, hogy lelked nyugalma felkavarodjék, gyorsan húzódj vissza önmagadba, s a szükséges mértéken túl ne jöjj ki a sodrodból. Ha gyakran menekülsz a lelki harmóniához, előbb-utóbb teljesen megszerzed magadnak.

A tegnapi kihívásból mára unalom lesz.

A lélek gép, mely önmagát faragja;
Idő kell neki.

Ha az ember olyan problémával foglalkozik, amihez képeznie kell magát, akkor kudarc esetén is gyarapodott.

Az okulás maga is ajándék. Jobbat nem adhatunk, és nem is kaphatunk.

Hogyha bármit kiemelsz az életedből, hogy itt egy pötty, ott egy pötty, akkor azokat sokféleképpen össze tudod kötni, de ha visszanézel, akkor egyenes lesz az út. Hiszen lehet, hogy valami irrelevánsnak tűnik visszatekintve, de közben meg olyan képességekkel ruházott fel téged, amit a mai napig használsz.

Azzal semmi baj nincs, ha hibákat követsz el. A hibák hozzátartoznak az élethez, és alapvető fontosságúak a fejlődéshez. Olyan ez, mintha azt mondanád: "A boldogság a jó döntéseken múlik, a jó döntésekhez tapasztalatok kellenek, a tapasztalatokat a rossz döntések révén szerzed meg". Az viszont nagyon rossz, ha valaki ugyanazt a hibát követi el újra meg újra, nap mint nap. Ez az öntudatosság teljes hiánya, azé a tulajdonságé, ami megkülönbözteti az embert az állattól.