Mondják, az idő enyhít.
Sohasem enyhített.
Valódi kín keményszik,
Mint kortól az erek.

Egyszerűen muszáj hagynom, hogy átéljem a fájdalmat, mert ha nem teszem, ha egyre csak elfojtom, igazából soha nem fog elmúlni.

Az emberek nem is magától a szenvedéstől rettegnek a legmélyebben, hanem a szenvedés okozta lealacsonyodástól.

Álarcos jó lovag, a Balsors, jött a csendben
s megmártotta sötét dárdáját vén szivemben.

A fájdalomból szabadság születhet.

Fájdalmunkban visszahúzódunk minden érintés elől; ez, azt hiszem, a testi és a lelki sérülésekre is vonatkozik.

Az emberek gyakran különféle szerekkel tompítják a fájdalmukat, de sokkal bátrabb dolog nyitott szemmel keresztülsétálni a tűzön.

Nincs semmiféle fájdalom, melyet a hosszú idő ne enyhítene, és a lelket, amire az okosság nem képes, az idő folyása meggyógyítja.

Ami fáj, az nem megy ki a fejünkből.

Aki nem tud örülni, annak a fájdalmaiban nem hiszek.

Minden kutya tudja; ha fáj is, tűrd, ha fáj is, nyalogasd, ha fáj is, maradj csendben.

A fájdalom sohasem hiábavaló.

A másik ember kínlódását elviselni a legnagyobb hőstett.

Hasztalan nyújtom feléje a karomat reggel, ha nehéz álmomból ébredek, hasztalan keresem ágyamban éjszaka, ha egy boldog, ártatlan álom rászedett, mintha őmellette ülnék a réten, és fognám s ezer csókkal borítanám a kezét. Ó, ha ilyenkor, még félig az álom révületében, utána nyúlok, és ettől felébredek - könnyek árja zuhog fuldokló szívemből, és vigasztalan zokogok a sötét jövő felé.

Létfontosságú, hogy akik elszenvedik az erőszakot, eltűnődjenek a jelentésén. Szomorú, keserű, de fontos igazság ez.