Néha, amikor az embert fájdalom éri, segít, ha beleveti magát valamibe, ami súlytalanná teszi, és megszabadítja a terhektől.

Vannak fájdalmak, melyeken, mint a himlőn, csak egyszer megyünk keresztül, de melyek, mint ez, többnyire eltörölhetetlen nyomokat hagynak magok után.

Nincs vészcsengő, semmi nem jelzi, hogy a szakadék szélén állsz. És talán pont ettől olyan tragikusak a tragédiák. Nemcsak attól, ami történik, hanem attól is, ahogyan történik: a semmiből érkező gyomrostól, amikor a legkevésbé várnád. Még elfintorodni vagy a hasizmaidat megfeszíteni sincs időd.

Amíg minden össze nem dől, fogalmunk sincs arról, hogy mi mindenünk van, és az mennyire törékenyen és tökéletesen áll össze.

Bárki elkezdheti elölről,
Nem a szerelmen, hanem a bosszún át,
A tűzön át újjászületünk,
A bosszú általi béke
Hozza majd el a véget.

Az már megmásíthatatlan törvény, hogy az ember élete során minden örömért valami fájdalommal fizet, és voltaképpen szánalmas kuporgatónak tekintem azokat, akik lemondanak az emberi élet egyébként is oly kevés, etikailag kifogástalan öröméről, puszta félelemből, hogy fizetniök kell majd a számlát, amelyet a sors előbb-utóbb benyújt. Aki a szenvedés garasaival fukarkodni akar, csak húzódjék meg holmi aggszűznek való padlásszobácskában, ott száradjon el lassan, mint egy meddő, gumós növény, amely soha nem szökik virágba.

Meg kell tudni különböztetni a küzdelem miatt érzett fájdalmat attól az érzéstől, amikor a testem azt kéri, álljak meg, mert különben még súlyosabb következményekkel kell számolnia. Az a gond, hogy az ilyen pillanatokban teret nyer a fájdalom, és a gondolatok egy másik síkra helyezkednek, hogy elterelődjenek. Egy olyan helyre, ahol nincsenek színek, ahol minden fekete és fehér, élet vagy halál.

Vágyat sem álmodik,
társulni nem akar,
kínját feledni vágy a szív,
s álomba hal.

A boldogság ragyogó perceiben mindig ott van az a csepp méreg, az, hogy tudjuk: vissza fog térni a fájdalom. Légy őszinte azokkal, akiket szeretsz, mutasd meg a fájdalmadat. Szenvedni épp annyira emberi dolog, mint levegőt venni.

Ha szeretek, abból mindig helyrehozhatatlan károk származnak. Nekem nem szabad szeretnem... mert mindig fájdalmat okozok vele.

Az apró tűszúrások jobban fájnak a szívnek, mint a nyers durvaság.

A fájdalom is olyan, akár a víz és a fény: van. Ember nem is kell hozzá.

Csak azt lehet írni, ami fáj. Ami megsebzi az embert.

Lényegében egyedül vagyunk. Ez tény, hiába igyekszünk sokszor megfeledkezni róla. Amikor betegek vagyunk, akkor nincs menekvés ez elől az igazság elől. A fájdalom erősen izoláló élmény.

A gazdag ember fájdalma csak olyan alázatos fájdalom, mint a szegény emberé.