Ma Magyarországon a panaszkodás kultúráját éljük. A "hogy vagy?" kérdésre fásult panaszáradat érkezik: "jaj, ne tudd meg, ma reggel odaégett a kávéfőzőm gumija, aztán kiderült, hogy elfogyott a neszkávé, a szomszédban meg bezárt a kávézó" és így tovább. A deprimáltság - nem a klinikai depresszió - elfogadott viselkedési változat lett.
Vigyázz, mit csinálsz, mert soha senki nem az, akinek látni akarod.
Csendesnek lenni békességet jelent. Nyugalmat. A csendesség az élet hangerejének lehalkítása. A némaság ezzel szemben a kikapcsológomb használata. Üzemen kívül helyezés.
Sokszor, ha külsőleg megváltozom, akkor az emberek azonnal másképp néznek rám, pedig belül ugyanaz maradok.
Mindenkiből lehet minden. A kövér gyerekből lehet modell csávó, a modell csávóból lehet kövér öregember. Minden megtörténhet. Az emberi test és a lélek legcsodálatosabb tulajdonsága, hogy mindenhez képes alkalmazkodni. Mindenhez, mindenkor, mindig.
Az emberek ragaszkodnak a skatulyáikhoz és nem akarják elhagyni a komfortzónájukat, nem keresik a határaikat. Ez nem jó. Érdemes megtapasztalni új dolgokat.
Társadalmi tünet, hogy nem számít az ember, ha már nincs hatalma. Hajlamosak vagyunk elhagyni az embereinket, az értékeinket.
Jellemző emberi hozzáállás, hogy túlértékeljük saját szakmánkat: egyvalamihez értünk, és aki annak a területnek a három szakkifejezését nem tökéletesen alkalmazza, azt idiótának nézzük.
Ha baj van, az érzelmileg megterhelő helyzet, így az ember még annál is gyerekesebben viselkedik, mint egyébként szokott.
Mindenkinek van fogyatékossága, csak nem mindenkinek látszik.
Nemcsak a céljaink különböztetnek meg minket egymástól, hanem az odáig vezető út is, amit helyesnek érzünk.
Az ígéreteket szentek és balfácánok tartják csak be. Az emberek többsége a magának tett fogadalmakat is megszegi.
A kompromisszum megtanulása az egyik legkeményebb lecke az ember életében.
Amikor nagyratörő céljaink vannak, a nyomás és a feszültség elkerülhetetlen velejárója az igyekezetünknek. Történnek majd dolgok, amelyek készületlenül érnek, fenyegetnek vagy megijesztenek bennünket. Jószerével garantáltak a (többnyire kellemetlen) meglepetések. Mindig jelen van a kockázat, hogy legyőznek bennünket. Ezekben a helyzetekben nem a tehetség a legszükségesebb tulajdonság, hanem a tartás és a higgadtság, mert ez a két vonás kell ahhoz, hogy bármely egyéb képesség megnyilvánulhasson.
Az őzekre ráparancsol az agyuk, hogy fussanak, mert rosszul állnak a dolgok. És az őzek futnak is. Olykor egyenesen egy-egy autó elé. Megkérdőjelezhetjük ezt az ösztönt. Vitába szállhatunk vele. Kiiktathatjuk a kapcsolót, megvizsgálhatjuk a fenyegetést, mielőtt cselekszünk. Ehhez azonban erő szükségeltetik. Egy izom ez, amelyet fejleszteni kell. És az izmokat a feszítés fejleszti, ha emelünk és tartunk velük.