Az emberiséget három nagy csoport alkotja: a mozdíthatatlanok, a mozdíthatók és azok, akik mozdulnak.

Igazi arcunk szemmel nem látható. Csak szívvel, néha.

Micsoda különös illúzió azt feltételezni, hogy ami szép, az jó is!

A szem a lélek tükre. A szem, a tekintet hordozza az egyéniség, a személyiség legmarkánsabb jegyeit. Ha nincs szem, nincs egyéniség.

Mennyivel könnyebb az emberiséget szeretni, mint egyetlenegy embert!

Amit nem értesz, ne kritizáld, fiam, kinek útját nem jártad, életét nem érted.

Nézi az ember az embert,
s ember emberre visszanéz.
Nézi az ember az embermaszkot,
embermaszk emberre visszanéz.
Vak csillagterére visszanéz
a táncos, a síp, a zenész.

Nem alszik mindenki, akinek csukva van a szeme. És nem lát minden nyitott szemű ember.

Az elme és a kéz a legjobb szándék ellenére sem alkothat hajszálra azonos műveket, mert mi magunk sem vagyunk ugyanazok, mint akik az előző napon vagy akár az előző pillanatban voltunk.

Egy múlt nélküli embernek nincsen jövője sem.

Mindenki magának tulajdonítja a sikert, de a balszerencsét a sorsnak róják fel.

Az embereknél senki sem ért jobban az igazság maszkjának lengetéséhez.

Nem érdemes együtt lenni emberekkel, akik a bendőjükkel még mindig éhesen gondolnak valamire, amit az értelmükkel már kénytelenek elítélni.

Ha látom az ember vakságát és nyomorúságát, és elnézem ezt az egész néma világmindenséget, s a mindenség e zugában magára hagyott, sötétben tévelygő embert, akinek sejtelme sincsen róla, ki tette ide, miért van itt, mivé lesz halálában, és képtelen bármit is tudni - olyan rémület vesz rajtam erőt, mint akit álmában félelmetes, puszta szigetre tettek ki, s aztán mikor felébred, fogalma sincsen róla, hol van, de nincs módja többé onnan elmenekülni.

Igazi mondanivaló nélkül beszélni, igazi szomjúság nélkül inni, és igazi vágy nélkül lefeküdni valakivel - ez a három alapvető bűn, amit a mai európai ember leggyakrabban elkövet.